Egy tavaszi reggelen Isztambulban a kormánytisztviselők, mérnökök valamint mind a 39 kerület polgármesterei a város kormányzói hivatalában zárt ajtók mögött összegyűltek. A hangulat komor, de elszánt volt – amely nem szokatlan egy olyan városban, amely nap mint nap szembenéz azzal a félelemmel, amelyet a szakértők elkerülhetetlennek tartanak: egy pusztító földrengéssel.

Az ülés élén a környezetvédelmi, urbanizációs és klímaváltozási miniszter Murat Kurum, állt, aki mindenféle tétovázás nélkül elmondta, „Isztambul Türkiye szíve. A biztonsága a nemzetünk biztonsága. Ha Isztambul elesik, Türkiye olyan sebeket szenvedhet, amelyek talán soha nem gyógyulnak be.”

Ez az összejövetel fordulópontot jelentett Türkiye merész és sürgető törekvésében annak érdekében, hogy újragondolja Isztambul jövőjét – egy közel 20 milliós népességel rendelkező városét, amely a világ egyik legveszélyesebb törésvonalán fekszik. A hatóságok becslése szerint ezen a vonalon 600 000 lakóépület szorul sürgős átalakításra.

Isztambul lakói számára ez a szám nem csupán statisztika. Ez az a hely, ahol az öregedő beton alatt az életülk zajlik, a falak, amelyek mögött gyermekeik alszanak.

Ezt a hangot sosem felejti el

Kenan Kansiz még mindig emlékszik, hogyan mozdult meg a föld 1999-ben. „Ezt a hangot sosem felejted el” – mondta el az 58 éves kisvállalkozó.

Isztambulban volt, amikor a Gölcük földrengés lezajlott, több mint 17 000 ember életét követelve. „Azt hittük, az volt a legrosszabb,” – mondta –„de aztán jött február 6.”

Az utóbbi mondatával a 2023-as, Türkiye délkeleti térségét sújtó kettős földrengésre utal, amely több mint 50 000 ember halálát okozta és egész városrészeket döntött romba.

„Ha valami hasonló történne Isztambulban,” – tette hozzá – „az sokkal rosszabb lenne. Túl sok ember, túl sok régi épület van. Újjá kell építenünk – most.”

Egy város a szakadék szélén

Csupán néhány évvel a február 6-i katasztrófa után egy 6,2-es erősségű földrengés rázta meg Isztambult. Bár nem okozott jelentős károkat, elég volt ahhoz, hogy felébressze a régi félelmeket – és újabb sürgősségi hullámot indítson el a tisztviselők és a lakosok körében.

„Emlékszem, hogy felkaptam a gyerekeimet, és mezítláb rohantam ki” – mondta el a város egyik zsúfolt kerületében elő, 39 éves Neslihan Akyüz, aki három gyermek édesanyja. „Káosz volt. Az utcák tele voltak síró, imádkozó emberekkel. Minden nap aggódom – nemcsak a családomért, hanem az egész városért.”

Akyüz ezzel rámutatott a sűrű népességre, a forgalmas utakra és a recsegő infrastruktúrára. „Egy nagy földrengés nemcsak az épületeket rombolná le” – mondta. „Megbénítaná a várost. Erősebb szerkezetekre, jobb tervezésre van szükségünk – cselekednünk kell, mielőtt túl késő lenne.”

Egy fájdalmas lecke, egy nehéz újrakezdés

Az e heti Földrengés Átalakítási Értékelő Találkozón ezeket a félelmeket a legfelsőbb tisztviselők is visszhangozták. A helyettes miniszterek, a TOKİ (az állami lakásügynökség) és Isztambul metropolita képviselői egymás mellett ültek – ez egy ritka egység megnyilvánulása egy olyan országban, amely gyakran megosztott a várostervezés kérdésében.

A kormány terve egy hatalmas átalakítást foglal magában: sérülékeny épületek lecserélése, nyílt evakuációs területek bővítése, valamint az építési engedélyek gyorsított kiadása. A tisztviselők szerint a helyi és nemzeti szervek közötti koordináció kulcsfontosságú lesz – ahogy a közbizalom is.

„Nemcsak betonról és acélról beszélünk” – mondta el Kurum. „A történelem, a megélhetés és ennek a városnak a lelkének védelméről beszélünk.”

Ketyeg az óra

A szeizmológusok régóta figyelmeztetnek, hogy Isztambul egy hatalmas földrengés előtt áll. Az Észak-anatóliai törésvonal – amely közvetlenül a város déli része alatt húzódik – nyugat felé haladva már több mint egy évszázada sorozatosan okoz halálos kimenetelű földrengéseket. Statisztikailag Isztambul következik.

Így az elkerülhetetlenség érzése nehezedik a városra. Habár ez sokakat cselekvésre is ösztönöz.

„Azt hiszem, az emberek végre megértették, hogy ez nem valami elvont dolog” – mondta el Kansiz. „Láttuk a borzalmat. Éreztük a port. Eltemettük a szeretteinket. Most itt az ideje felkészülni – igazán felkészülni.”

Isztambulban a föld most nyugodt lehet. Bár mindenki tudja: ez nem marad így.