Az Európai Unió–Izrael Társulási Tanács múlt havi ülésén Brüsszel támogatását fejezte ki Gáza újjáépítése, a tűzszünet meghosszabbítása és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült palesztinok hazatérése iránt. 

Most azonban egyre hangosabban szólították fel Izraelt, hogy oldja fel a segélyblokádját, amelyet bevezetett Gáza ellen, és „súlyos aggodalmukat” fejezték ki a megszállt Ciszjordániában zajló erőszak miatt, ahol az izraeli erők továbbra is támadják a menekülttáborokat, és célba veszik az északi városokat.

De hiába beszélnek a Gáza jövőjének alakításáról és a nemzetközi jog betartásáról, vannak arra utaló jelek, hogy az EU nem hajlandó megvalósítani ígéreteit.

Íme, mi áll az útjában.

Mély megosztottság és korlátozott befolyás

Az EU-ban ellentétes álláspontok alakultak ki az izraeli-palesztin üggyel kapcsolatban, ez aláássa a gázai újjáépítés iránti elkötelezettséget. Az EU támogatja Kairó a háború utáni újjáépítési tervét, ami becslések szerint 53 milliárd dollárba kerülne. Ez a terv elutasítja az erőszak és a szélsőségesség minden formáját, valamint határozottan elutasítja a palesztinok erőszakos kitelepítését Gázából.

Azonban az EU eddigi tartózkodása attól, hogy Izraelt felelősségre vonja az emberi jogok súlyos megsértéséért, ellentmondásos képet fest arról, hogy milyen értéket tulajdonít a nemzetközi humanitárius jognak.

Például Spanyolország és Írország követelését, hogy sürgősen vizsgálják felül az Izrael és az EU közötti társulási megállapodást, sok uniós ország nem is vette figyelembe. Bár a megállapodás 2. cikke egyértelműen az emberi jogok tiszteletben tartásához köti a kétoldalú kapcsolatokat, az EU tagállamainak többsége nem volt hajlandó a kérdést napirendre tűzni.

Ez büntetlenül hagyja az Izrael által elkövetett népirtást, etnikai tisztogatást és emberiség elleni bűncselekményeket.

„Az olyan uniós országok, mint Németország, Magyarország és Szlovákia, meg akarják védeni Izraelt minden érdemi kritikától” – magyarázza Michael Lynk, az Ontario állambeli Western Egyetem Jogi Karának docense.

„Ez akadályozza az EU hatékony politikai döntéshozatali képességét, és gyengíti azt a lehetőséget, hogy az EU-n belül erősebb politikai befolyást gyakorljanak.”

Még ha egyfajta egység van az EU-ban, a tömörülésnek nagyrészt korlátozott hatása van a palesztin-izraeli kérdésre. Az elmúlt három évtizedben az Egyesült Államok meghatározó szerepet játszott a vitatott izraeli békés folyamatnak irányításában, és Washington befolyása most már a gázai újjáépítésre is kiterjed.

Különösen az, hogy az Egyesült Államok támogatja a Gázában egy „új kormány” kialakítására irányuló tervet, nehezítheti tovább a palesztinok kényszerű kitelepítésének megakadályozására irányuló uniós erőfeszítéseket.

Ráadásul Brüsszel mozgásterét tovább szűkíti az a tény, hogy az EU-nak szüksége van az Egyesült Államok támogatására az Egyiptom által vezetett újjáépítési terv végrehajtásához.

Az EU abban kudarcot vallott, hogy stabilizálja Gázát és Ciszjordániát, ez tovább gyengíti a befolyását. Az izraeli telepesek és egyes izraeli intézmények ellen bevezetett szankciók nem hoztak érdemi változást a megszállás fenntartásában.

Ezenkívül az EU szándékosan figyelmen kívül hagyta az izraeli háborús bűnökről szóló korai bizonyítékokat, amelyeket saját emberi jogi különmegbízottja szolgáltatott, és elkerülte a politikai kapcsolatok felfüggesztésére vagy a fegyverexport-engedélyek megtagadására vonatkozó tanácsokat.

Ezekkel a hozzáállásokkal Izrael 15 hónapos népirtása alatt hogyan bízhatnak a palesztinok abban, hogy az EU változtatni fog az irányvonalán?

Mindezen hiányosságok ellenére az EU-nak belülről is lehetősége lett volna a korrekcióra. Spanyolország és Írország palesztin ügyekben tanúsított aktivizmusa minden kétséget eloszlat. „Mint egy kiegyensúlyozottabb és komolyabb európai politika előmozdítói, Spanyolország és Írország palesztin ügyekben tanúsított aktivizmusa erkölcsi példát állít, amely másokat is követésre ösztönözhet” – mondja Hussein Ibish, a washingtoni Arab-öböl Államok Intézetének vezető kutatója a TRT Worldnek.

Bűnrészesség az izraeli háborús bűnökben

Az EU cinkossága Izrael háborús bűneiben tovább rontja hitelességét a palesztin ügy kapcsán.

Ennek egyik legegyértelműbb példája, hogy az EU nem hajlandó megszakítani a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat Izraellel az illegális telepbővítési tervével szemben.

A Nemzetközi Bíróság 2024-es határozata szerint azonban a nemzetközi jog betartása érdekében az EU-nak meg kell szakítania gazdasági kapcsolatait a településekkel. Ellenkező esetben azt kockáztatja, hogy közvetlen bűnrészessé válik a palesztinok elleni bűncselekményekben.

Ennek egyértelmű jelzője, hogy az EU nem törődik a megszállt Ciszjordániában kialakult helyzettel.

Például, az EU csak szavakkal reagált arra, hogy az elmúlt hetekben Izrael 40 000 palesztin lakost kényszerített elhagyni otthonát. Ez azonban még az EU szerint is „háborús bűnöknek” és a nemzetközi jog megsértésének minősül”.

A Netanjahu-kormány kihasználta ezt a helyzetet azzal, hogy új törvényjavaslatot terjesztett elő a ciszjordániai illegális települések bekebelezéséről.

Hogyan csökkentheti az EU tétlensége az erőszakot vagy stabilizálhatja a palesztin területeket?

Éppen ellenkezőleg, az EU nemtörődömsége a megszállt Ciszjordánia iránt inkább bátorította Izrael szélsőjobboldali kormányát.

Muhenned Ayash, a kanadai Mount Royal Egyetem szociológiai professzora a TRT World-nek tett nyilatkozatában elmondta: "Izrael hosszú távú célja, hogy a lehető legtöbb palesztint elűzze földjükről, és teljesen felszámolja a palesztinok szuverenitási igényeit."

"Ezek a célok teljesen ellentmondanak az EU nyilvánosság előtt kinyilvánított céljainak."

Az EU saját következetlen politikája aláássa a Gázára és a megszállt Ciszjordániára vonatkozó céljait.

A tömörülés mélyen megosztott az izraeli-palesztin ügyben, korlátozott befolyással rendelkezik, nem beszélhet hosszú távú békéről, miközben egyes tagállamai támogatják Izrael népirtását.