Egy II. világháborús bomba 2024. október 2-án robbant fel Japán délnyugati részén egy regionális repülőtéren Japán délnyugati részén, amely egy 7 méter széles krátert hagyott maga után a futópálya melletti gurulóúton.

Ez az esemény nem olyan ritka, mint gondolnánk, ugyanis Naha-ban, Japán délnyugati részén, mintegy 1 400 embert evakuáltak egy egy fel nem robbant második világháborús (1939-45) bomba semlegesítése érdekében.

A 250 kilogrammos bombát, amelyet a második világháború végén dobhatták le, amikor az amerikai katonai repülőgépek súlyosan bombázták az országot. A bombára tavaly decemberben önkormányzati dolgozók találtak rá egy rutinszerű csatornázási munkálat során.

Japánban évente nagy számban kerülnek elő olyan bombák, amelyeket több mint 80 évvel ezelőtt dobtak le, ezek egy része még mindig a föld alatt hever.

A Japán Földi Önvédelmi Erő (GSDF), amely a fel nem robbant lőszerek eltávolításáért felelős, 2023-ban 2 348 esetet kezelt, ez mintegy 37,5 tonna robbanóanyagot tett ki.

A GSDF testvérszervezete, amely a víz alatti aknák eltávolításáért felel, 197 darab bombát kezelt, amely körülbelül 4,1 tonnát tesz ki.

Az ilyen események gyakorisága felveti a kérdést, miért nem sikerült a japán hatóságoknak 80 év alatt megtalálni és eltávolítani ezeket a fel nem robbant bombákat.

Tehát miért van Japánban annyi fel nem robbant bomba?

A fel nem robbant bombák nagy száma Japánban elsősorban annak köszönhetők, hogy az Egyesült Államok intenzív bombázásokat végzett, ezek célja pedig az ipari és katonai célpontok megsemmisítése volt, amelyeket magaslati támadások során, nappal végezték el.

Azonban a mechanikai hibák, a japán légvédelem és az erős futóáramú szelek kombinációja gyakran pontatlanná tette ezeket a bombázásokat.

A Japan Times 2005-ös jelentése szerint a GSDF egy hat láb hosszú bombát húzott ki egy 84 éves nő háza alól, aki elmondta a hatóságoknak, hogy a bomba „valahol ott van.”

Amikor 1949-ben férjhez ment, a férje családja elmondta neki, három bomba esett a földjükre, de egyik sem robbant fel.

Két bombát az amerikai erők elvittek a háború után, míg a harmadik ott maradt a nő birtokán, mivel „túl mélyen fúródott be” a földbe.

A bomba évekig el volt temetve, mivel a hatóságok ragaszkodtak ahhoz, hogy a nő megerősítse annak létezését és pontos helyét jelezze.

Bár a bombák eltávolítása a központi és helyi kormány feladata, azok felkutatása gyakran a földtulajdonosokra hárul a saját költségükön.

Amikor a híradás megjelent, a japán nő már a 80-as éveiben járt, elmondta, nem akarta „átadni a negatív örökséget a fiatalabb generációknak.”

A háború után Japán prioritásként kezelte az infrastruktúra újjáépítését, és a gyors rekonstrukció gyakran vezetett fel nem robbant bombák eltemetéséhez vagy figyelmen kívül hagyásához olyan területeken, ahol új építkezések zajlottak.

Bár a technológiai fejlődés javította az észlelési képességeket, a föld alatt eltemetett lőszerek megtalálása továbbra is kihívást jelent. A fel nem robbant lőszerek keresése fáradságos és költséges lehet: átlagosan 100 lyukat ásnak ki a fel nem robbant lőszerek megtalálása érdekében.

Ráadásul a föld alatt eltemetett bombákban lévő robbanóanyagok gyakran lebomlanak. Ez a robbanóanyagokat instabilabbá teszi, valamint megnöveli a detonáció esélyét, ha meg zavarják őket, így az eltávolításuk még veszélyesebbé válik.

Nincs pontos adat a Japánban még mindig elásott, fel nem robbant bombák számáról. Azonban becslések szerint több ezer tonna robbanószerkezet maradt a föld alatt a második világháborúból. A bombák feltárása továbbra is rendszeres, még évtizedekkel a háború vége után is. Elemzők szerint még 70-100 évbe telhet, amíg az összes, elásott robbanószerkezetet hatástalanítják Japánban.

A második világháború alatt az Egyesült Államok és szövetségesei három fő bombafajtát dobtak Japánra. A magas robbanóerejű bombákat a városok és ipari létesítmények megsemmisítésére használták a maximális, "robbanással és törmelékkel" járó pusztítás érdekében. Az éghető anyagokkal töltött gyújtóbombákat a városok tűzviharainak előidézésére dobták le, míg a kisebb bombákat tartalmazó bombakészleteket széles körű áldozatokat okozó támadásokra használták.

Azonban sok bomba nem robbant fel gyártási hibák miatt. Néhány bombát időzítőkkel vagy hatásérzékeny biztosítékokkal láttak el, amelyek meghatározott időpontban vagy a megfelelő erőhatásra robbantak volna fel. A helytelen beállítások miatt azonban a bomba nem robbant fel a kívánt módon. A hőmérséklet, páratartalom és talajviszonyok is hozzájárulhattak a robbanószerkezetek meghibásodásához.

Miért jelentenek veszélyt a régóta eltemetett bombák?

Az a tény, hogy ezek a bombák nyolc évtizeden keresztül a föld alatt maradtak, arra utal, hogy robbanóanyagaik az idők során valószínűleg lebomlottak.

A lebomlott robbanóanyagok hajlamosak instabillá válni, mivel a talajban a lebomlásuk növeli a véletlen robbanás kockázatát.

Ezért bármilyen zűrzavar, például közeli építkezés, ásatás vagy akár erős esőzés is robbanást válthat ki.

Ugyanilyen fontos a pszichológiai hatás, amit ezek a fel nem robbant eszközök okoznak.

A robbanás veszélye, miszerint bármikor bekövetkezhet, félelmet és szorongást okoz olyan területeken, mint Okinava, amelyet 200 000 tonnányi bombával bombáztak. A szigeteken még mindig körülbelül 10 000 tonna fel nem robbant bomba van eltemetve, amely folyamatos stresszt és bizonytalanságot okoz a helyi közösségek számára.