A Bassár al-Aszád rezsimjének 2024. december 8-i összeomlása alapvető változásokat indított el Szíriában – olyan változásokat, amelyeket Izrael nem válságként, hanem lehetőségként értékel a régió stratégiai helyzetének saját előnyére történő átalakítása érdekében.

Ennek megfelelően Izrael átlépett a hagyományos, biztonságközpontú megközelítésén, és Szíria-politikáját hosszú távú stratégiai céljaihoz igazította. Aszád bukása nemcsak a megszokott „az ördög, akit ismerünk” status quo-t számolta fel, hanem új bizonytalanságokat is hozott – ezek közül a legfontosabb egy olyan vezetés felemelkedése, amely potenciálisan Türkiyével és a Nyugattal állhat szövetségben, aláásva Izrael régóta fennálló biztonsági érveit a megszállt Golán-fennsíkon való jelenlétére.

Ugyanakkor Izrael egyre inkább úgy tekint egy etnikai és szektariánus vonalak mentén megosztott Szíriára, mint egy kezelhetőbb és stratégiailag kedvezőbb kimenetelre. Azonban a szíriai kormány közelmúltbeli megállapodása az SDF-fel, a YPG/PKK terrorszervezet szíriai ágával annak érdekében, hogy integrálják őket az állami intézményekbe új kihívást jelent Izrael ezen elképzelésével szemben. Ez a lépés Damaszkusz azon törekvését jelzi, hogy újra megerősítse a nemzeti egységet, ez pedig potenciálisan megzavarhatja Izrael stratégiáját, amely Szíria megosztottságának elősegítésére irányul. Továbbá ez közelebb hozhat egy kulcsfontosságú, az Egyesült Államok által támogatott entitást a központi kormányhoz, aláásva Izrael fragmentált Szíria-politikáját.

Ez a damaszkuszi törekvés összhangban áll a szélesebb regionális nyomással – amelyet Türkiye és egyéb szereplők vezetnek – Szíria területi integritásának fenntartása érdekében, közvetlen ellentétben Izrael megosztott Szíria elképzelésével.

Libanon példájának megismétlése: A „jó kerítéstől” a „jó szomszédig”

Izrael régióbeli megközelítése egyre inkább tükrözi a területi megerősítés mintáját, amely Dél-Szíria fokozatos „golánizációját” vetíti előre – egy olyan pályát, amelyet a történelmi előzmények és a kortárs stratégiai szükségletek alakítanak.

A szíriai polgárháború során Izrael elsődleges biztonsági aggodalma Irán által támogatott csoportok jelenléte volt. A „Háborúk közötti kampány” (MABAM) keretében Izrael célzott támadásokat hajtott végre, hogy megzavarja a Hezbollah ellátási útvonalait, illetve megakadályozza a fejlett fegyverrendszerek előállítását Szíriában.

Azonban Irán puha hatalmi befolyása túlmutat a katonai szférán – mélyen beágyazódott Szíria rezsimjébe, gazdaságába és társadalmi szövetébe. Ez összetett kihívást jelent Izrael számára, amelyet stratégiai beavatkozásokkal próbál ellensúlyozni.

Izrael megközelítése a történelmi „Jó kerítés politikájából” merít, amelyet 1976-ban indítottak a libanoni polgárháború idején. Ennek a stratégiának kulcsfontosságú eleme volt Izrael közvetlen támogatása a Dél-Libanon Hadseregének (SLA), egy főként keresztény milíciának, amely Izrael proxy erejeként működött Dél-Libanonban. Az SLA biztosította a biztonságot az Izrael által kijelölt biztonsági zónában egészen a 2000-es kivonulásukig.

A humanitárius segítségnyújtás álcája alatt Izrael határon átnyúló kapcsolatokat alakított ki a Metula melletti Fatima-kapunál, ahol orvosi segítséget és ellátmányt biztosított a helyi lakosság, különösen a déli területeken élők számára. Ez nemcsak lehetővé tette Izraelnek, hogy stratégiailag betöltse a konfliktus által létrehozott biztonsági és kormányzati űrt, hanem segített a helyi jóindulatot is kialakítani, valamint növelni a regionális befolyását.

Bár a „Jó kerítés politika” eredetileg humanitárius kezdeményezésként került bemutatásra, Izrael hosszan tartó jelenléte Dél-Libanonban végül hozzájárult a Hezbollah felemelkedéséhez – egy olyan következményhez, amely kritikus tanulságként szolgál a jelenlegi szíriai stratégiája számára.

Ebben a keretben Izrael kettős fázisú megközelítést alkalmazott, okos hatalmat használva a biztonsági és politikai érdekeinek előmozdítása céljából. Ahogy Szíria konfliktus dinamikája egyre inkább Libanonéhoz kezdett hasonlítani, Izrael az ismerős taktikákat alkalmazta, így 2013-ban humanitárius műveleteket indított Szíriában. Ezek az erőfeszítések 2016-ban később „Jó szomszéd művelet” néven fejlődtek tovább.

E kezdeményezés keretében Izrael arra törekedett, hogy egy látszólag nyugati orientációjú, liberális zónát alakítson ki humanitárius és katonai segítségnyújtással a Quneitra, Daraa és As-Suwayda területein működő fegyveres csoportok számára.

A hosszú távú cél az volt, hogy ezeken a területeken egy modellt hozzanak létre, amelyet szélesebb körben is alkalmazhatnak Szíriában. Azonban a forradalom előtt két kulcsfontosságú akadály hátráltatta ezeket a terveket: Türkiye növekvő regionális befolyása és Oroszország szövetsége Aszáddal.

2017-ben, orosz közvetítéssel, Izrael elfogadta a rezsim visszatérését Dél-Szíriába azzal a feltétellel, hogy az Irán által támogatott elemeket legalább 80 kilométerre tartják határaitól, ezzel hatékonyan korlátozva saját mozgásterét a régióban.

Szíria feldarabolása: Izrael hosszú távú céljai délen

Az október 7-i támadást követő események egyértelművé tették, hogy Izrael „feltartóztatás-késleltetés” stratégiája a MABAM keretében nem volt képes hatékonyan elrettenteni a Hezbollahot és más Irán által támogatott elemeket a régióban.

Miközben Aszád rezsimjének hirtelen összeomlása és Oroszország, valamint Irán befolyásának csökkenése kedvező biztonsági eredményeket hozott Izrael számára, új stratégiai dilemmák alakultak ki. A legégetőbb aggodalom Szíria többségi lakosságát képviselve egy új szíriai vezetés megjelenése, amely Türkiyével és a Nyugattal áll szövetségben, és amely nem jelent közvetlen katonai fenyegetést Izraelre nézve. Egy ilyen kormány alááshatja Izrael biztonsági alapú érveit a Golán-fennsík megszállásának folytatására.

Ezt a kockázatot felismerve Izrael gyorsan lépett az új adminisztráció delegitimálására – „terrorista entitásként” felcímkézve azt, majd csapásokat indított az örökölt katonai infrastruktúra ellen a biztonsági fenyegetések ürügyén. Paradox módon Izrael bejelentette, hogy megduplázza a megszállt Golán lakosságát, növekvő biztonsági aggodalmai ellenére, jelezve elkötelezettségét inváziója iránt.

Évek óta tartó befektetései révén Izrael arra törekedett, hogy kihasználja Oroszország visszavonulását, és túllépjen az 1974-es Leszerelési Vonalon, kiterjesztve befolyását a vízben gazdag Daraa területeire. Figyelemre méltó, hogy ezek ugyanazok a területek, ahol Izrael 2013 óta humanitárius műveleteket hajtott végre, kiemelve részvételének hosszú távú stratégiai jellegét.

A területi terjeszkedés hivatalos indoklása továbbra is Izrael biztonsági aggodalmai és a drúz közösségek védelme. Azonban Izrael lépései egyértelmű üzenetet küldenek Damaszkusznak: figyelmeztetés, hogy minden kísérlet a déli területek feletti ellenőrzés visszaszerzésére erőszakos válaszlépésekkel fog találkozni.

Ebben a szakaszban Izrael hosszú távú célja egyértelműnek tűnik – megakadályozni egy erős, egységes Szíria felemelkedését, amely jövőbeli biztonsági fenyegetést jelenthet. Ennek leghatékonyabb módja Szíria feldarabolása gyenge, megosztott politikai entitásokra, biztosítva, hogy Damaszkusz központi hatósága ne tudja kihívni Izrael pozícióját északon.

Ez a stratégia azt is felveti, hogy Izrael ellenőrzése túlterjedhet a megszállt Golán-fennsíkon, megerősítve a déli Szíria „golánizációját” – egy olyan pályát, amelyet történelmi előzmények és kortárs geopolitikai számítások alakítanak.

Szíria, Türkiye és Izrael

Egy olyan biztonsági doktrínára alapozva, amely megelőzi alapítását, Izrael régóta a Közel-Kelet kisebbségi csoportjait tekinti a biztonsági stratégiája szerves részének. Izrael Szíria feldarabolására irányuló elképzelésének lényeges eleme a PYD/YPG terrorista szervezet formájában kialakult struktúra.

Ez az entitás nemcsak Izrael szélesebb ambícióit tükrözi Szíria politikai képének átalakítására, hanem Izrael történelmi szemléletét is a közel-keleti kurd csoportokkal szemben. Azonban a közelmúltbeli szíriai-SDF megállapodás kihívást jelent ezzel a megközelítéssel szemben, mivel potenciálisan semlegesítheti Izrael egyik kulcsfontosságú eszközét Szíria megosztására.

Türkiye ezzel szemben továbbra is határozott és eltökélt erő, amely Izrael regionális ambícióival szemben áll.

Türkiye befolyásának ellensúlyozására Izrael kemény erőre alapozott, mégis gondosan kalibrált stratégiát folytatott, a kisebbségi csoportokat használta fel regionális jelenlétének bővítésére. Azonban Türkiye stratégiai mélysége és a Szíriával fenntartott szoros kapcsolatai jelentős akadályokat jelentenek Izrael céljai számára.

Egy olyan forgatókönyvben, ahol Izrael eléri stratégiai céljait, Szíria körülzárva találhatná magát – szektariánus és etnikai enklávék keleten és nyugaton, a PYD/YPG az Eufrátesz mentén, és az Izrael által támogatott drúz közösségek délen, valamint életképes hozzáférés nélkül a tengerhez vagy bármely szomszédos országhoz, kivéve Türkiyét. Ez Szíriát gyengévé és állandóan sebezhetővé tenné, azonban Türkiye erős katonai és diplomáciai befolyása megakadályozná a régió tartós destabilizációját.

Izrael Dél-Szíriában alkalmazott megközelítése egy szélesebb geopolitikai víziót tükröz – egy olyat, amely a területi megerősítést, politikai feldarabolást és a proxy szövetségek kialakítását helyezi előtérbe. Azonban Türkiye stratégiai ellenintézkedései és a regionális stabilitás iránti rendíthetetlen elkötelezettsége erős ellensúlyt képeznek Izrael ambícióival szemben, biztosítva, hogy Szíria „golánizációja” Izrael minden erőfeszítése ellenére elérhetetlen maradjon.