Egy szovjet korszakból származó űrhajó szombaton zuhant vissza a Földre, több mint fél évszázaddal azután, hogy sikertelenül próbált eljutni a Vénuszra.

Az Európai Unió Űrfelügyeleti és Nyomkövetési szervezete megerősítette az űrhajó irányítatlan visszatérését, elemzések és az űrhajó későbbi pályákon való hiánya alapján. Az Európai Űrügynökség űrszemét-irodája szintén jelezte, hogy az űrhajó visszatért, miután nem jelent meg egy német radarállomás felett.

Egyelőre nem ismert, hol ért földet az űrhajó, vagy hogy a fél tonnás szerkezetből mennyi, ha egyáltalán bármi, túlélte az orbitális pályáról való tüzes visszatérést. Szakértők előzetesen azt mondták, hogy az űrhajó egy része, ha nem az egész, lezuhanhat, mivel úgy tervezték, hogy kibírja a Vénuszra, a Naprendszer legforróbb bolygójára való leszállást.

A tudósok szerint annak esélye, hogy valakit eltaláljon az űrhajó törmeléke, rendkívül alacsony volt.

Föld körüli pályán rekedt

A Kozmosz 482 nevű szovjet űrszonda 1972-ben indult útjára. Azért lőtték fel, hogy leszálló egységet juttasson el a Vénusz felszínére. Egy műszaki hiba miatt nagyon gyorsan tönkrement, leálltak a hajtőművei. A szovjet űrszonda ahelyett, hogy elindult volna a Vénusz felé, több darabra esett szét, és a részei Föld körül kezdtek keringeni.

Az űrhajó nagy része a sikertelen indítást követő évtizeden belül visszahullott a Földre.

A szakértők szerint a leszállóegység titánból készült, és több mint 495 kilogrammot nyomott.

Az űrhajó lefelé tartó spirálját követve a tudósok, katonai szakértők és mások nem tudták előre pontosan meghatározni, mikor vagy hol fog lezuhanni. A naptevékenység és az űrhajó hosszú űrbéli tartózkodása miatti romló állapota tovább növelte a bizonytalanságot.

Szombat reggelre az Egyesült Államok Űrparancsnoksága még nem erősítette meg az űrhajó megsemmisülését, mivel éppen adatokat gyűjtött és elemzett a pályáról.

Az Egyesült Államok Űrparancsnoksága havonta rutinszerűen figyelemmel kíséri több tucat visszatérést. Ami a Kosmos 482-t különlegessé tette – és ami miatt a kormányzati és magán űrmegfigyelők különös figyelmet szenteltek neki –, az az volt, hogy nagyobb valószínűséggel élte túl a visszatérést, mint más űreszközök, a hivatalos közlések szerint.

Ráadásul irányítatlanul tért vissza, anélkül, hogy repülésirányítók beavatkoztak volna, akik általában a Csendes-óceánt és más hatalmas vízfelületeket céloznak meg a régi műholdak és más űrszemét számára.