Zafírkék, smaragdzöld, ciklámen és aranysárga színes felhők keverednek a levegőben, miközben nevetés visszhangzik az utcákon. Kezek nyúlnak a porfestékért, hogy bekenjék az arcokat, játékos vízipisztolyokból színes folyadék spriccel az ég felé. A levegőt zene, öröm és a tavasz illata tölti meg.

Ez a Holi – a színek fesztiválja, amely Indiában városokat és falvakat változtat át élő, lélegző, színes vásznakká. A minden évben márciusban megrendezésre kerülő ünnep a tavasz érkezését jelzi Indiában. Ez az újjászületés, az öröm és az összetartozás ideje, amikor a társadalmi határok elmosódnak a színek és a vidámság ködében.

Az ünnep a hindu hagyományból gyökerezik, különösen Visnu, az az Krisna hívei körében ismert. A legenda szerint Krisna játékosan színekkel hintette meg a szeretett Rádhát és társait, a gopikat Vrindávan és Mathura szent földjén – ezt a szeretetet és isteni csínytevést élesztik újra minden évben.

Ahogy beköszönt a tavasz, a természet is csatlakozik az ünnepléshez. A mumbai szmogon keresztül a Láng Erdeje fái vörös virágokba borulnak, miközben a környező utcákon a családok, barátok és gyakran idegenek is színes porral hintve meg egymást együtt ünneplik a Holit.

Kultúrák összekapcsolódása

Azonban egykor a Holi nem csupán hindu ünnep volt; a vidám befogadás szimbóluma volt, amely még a mogul világot is színes forgataggá változtatta.

„Ó, anyám, ma a színek napja van,

olyan színes nap van ma a kedvesemnél.”

Ez a 14. századi misztikus vers, amelyet a költő és tudós, Amir Khusrau-nak tulajdonítanak megragadja a Holi lényegét:

Khusrau a sokszínű Delhi Szultanátus idején a muszlim misztikus és a szúfi szent, Hazrat Nizamuddin Auliya odaadó tanítványa volt. Még ma is Nizamuddin dargah-ja (szentélye) Delhiben a pluralizmus helyszíne, ahol évente ünneplik a Holit és egy másik tavaszi fesztivált, a Basantot.

Ezt a vallási harmóniát évszázadokkal később Abu'l-Fath Jalal-ud-din Muhammad Akbar mogul császár, ismertebb nevén Akbar vitte tovább. Az ünneplést új magasságokba emelte, túlmutatva a muszlim hit határain. Akbar udvara a különböző hatások olvasztótégelyévé vált, ahol a különböző vallások hívei együtt éltek.

A történész, Ali Nadeem Rezavi Az összetett kultúra dinamikája című esszéjében leírja, hogyan éltek a különböző vallású emberek – a professzionális osztályok és a nemesi családok – szoros közelségben egymással. Továbbá megemlíti a hindu jövedelmi tisztviselő, Surat Singh és a muszlim tudós, Abdul Karim barátságát– akik életük végéig szomszédok voltak Lahoréban, valamint megtestesítették a hindu-muszlim egység szellemét.

„A hindu és muszlim nemesek házai közel álltak egymáshoz” – írja Rezavi. „A különböző vallások keveredése ugyanabban a szomszédságban nem csupán a professzionális és kereskedő osztályokra volt jellemző.”

Az, hogy egymás közelében éltek, nem képzett kivételt, elfogadott minta volt az olyan mogul városi központokban, mint Delhi, Agra, Surat, Lahore, Banaras és Kabul. A császári palota az együttélés szíve volt, ahol a hindu és dzsájn vallási gyakorlatokat, beleértve a Holit, is szívesen fogadták.

A Holi mogul újjáéledése

Akbart egyesek India társadalmi összetartásának építészeként tartják számon. Mindent megtett; feleségül vette a hindu rádzsput kasztvezérek lányait, részt vett a napisten imádatára vonatkozó dzsájn gyakorlatokban, és ezer himnuszt mondott el hajnalban. Akbar a más vallású feleségeit a saját ünnepeik megtartására, mint például a Holi és a Diwali bátorította, sőt a vallási párbeszédek számára fenntartott udvari termet, az ibadaatkhanát, megnyitotta minden vallási vita előtt.

Akbar egyik felesége, aki később Mariam-uz-Zamani néven vált ismertté, hindu rádzsput hercegnőként született. Rendelkezései szerint a Holit megünnepelték a császári palotában. Mivel maga a császár is részt vett az ünnepségeken, ezek az szokások hamarosan túlléptek a palota falain, és mind az elit, mind a köznép körében elterjedtek.

A mogulok alatt a Holi nem csupán hindu ünnep volt – perzsa jellegű identitást öltött, és Eid-e-Gulabi (Rózsák Ünnepe) néven vált ismertté. A gulabi kifejezés nem a rózsákra, hanem a finom rózsaszín pigment árnyalataira utal, amelyek gyakran előfordultak a Holi ünnepségek során.

Ahogy a történész Audrey Truschke a Kultúrák találkozása - Szanszkrit a mogul udvarban című könyvében elmagyarázza: „A mogulok egy alaposan multikulturális és többnyelvű császári imázst alakítottak ki, amely ismételt figyelmet fordított a szanszkrit szövegekre, intellektuálisokra és tudásrendszerekre.”

Bár az elit és a nemesség perzsául tanultak, példának okáért Suraj Singh vagy a császár, Shah Jahan titkára, aki perzsa nyelven írt verseket.

A magok keresztbe-porzása több területre eljutott, a Holi megünneplése egy dolog volt, a Diwali pedig ennek a narratívának a kiterjesztése.

A lelkek színe

A vallási határok nélküli egység szellemét megragadva, Antonio Monserrate jezsuita pap, aki a 16. század végén elutazott Akbar udvarába, Fatehpur Sikribe, a Holiról a Commentarius c. művében élenken írt. Űgy jegyezte le, mint a határtalan öröm ünnepét, ahol a résztvevők vörös festékkel áztatták egymást, és még „sarat is ragasztottak” egymásra.

Akbar fia, Jahangir, aki később maga is császárrá vált az ünnepet az önéletrajzában, Tuzuk-e-Jahangiri-ban jegyezte le. A műben a hindu Holi ünnepségek nagyságára is rámutatott a birodalomban: „A napjuk a Holi, ami a hitük szerint az év utolsó napja. Ez a nap Isfandarmudh hónapjára esik, amikor a Nap a Halak jegyében áll. Ennek előestéjén tüzeket gyújtanak minden utcában és kisutcában. Amikor világosodik, egy órán keresztül port fújnak egymás fejére és arcára, és csodálatos zajt csapnak. Ezt követően megmosakodnak, felöltöznek, és elmennek a kertekbe és mezőkre.”

Ez volt az az időszak, amikor a mogul udvarokban mehfil-eket, vagyis zenés összejöveteleket szerveztek az ünnep megünneplésére. Rezavi esszéjében megjegyzi: „Surat Singh egy költői összejövetelről írt, amelyen Agra városában Shah Jahan uralkodása alatt vett részt. A mushairában [versfelolvasás] a hindu és muszlim költők egyenlő számú képviselői vettek részt az adott időszakban.”

Feljegyzések készítése

Az idő múlásával az udvari Holi ünnepségek írásos dokumentálása csökkent, helyüket a mogul miniatúra festmények vették át, amelyek a császárok ünnepeken való részvételét dokumentálták.

Ezek a műalkotások a gazdag vizuális narratívájukkal, fontos szerepet játszottak a mogul udvari ünnepségek nagyságának megértésében. Olyan jeleneteket örökítettek meg, amelyekben a uralkodók részt vettek a Holi ünnepén a palota belső terében vagy a zenana mahal-ban, körülvéve zenészekkel, kurtizánokkal és nemes hölgyekkel, színes festékben fürödve, ezzel megtestesítve az ünnep vibráló hangulatát.

Ezek a Holi témájú műalkotások, a mehfil-ek, mushairák és költői művek bepillantást nyújtanak a mogul kozmopolitizmusába és annak transzkulturális találkozásába, amely az indo-perzsa idők jellegzetessége volt egészen addig, amíg a konzervatívabb Aurangzeb uralkodása (1658–1707) nem hozott elfordulást az ilyen nyilvános mulatságoktól.

A későbbi uralkodók, mint például Muhammad Shah Rangeela (1719–1748), még nagyobb pompával elevenítették fel a Holi hagyományait. Beceneve, Rangeela, ami „feltűnő” vagy „pompás” jelentéssel bír, tükrözte mély szeretetét a művészetek és a kultúra iránt. Ellentétben a katonai ambíciókkal hajtott uralkodóval, Muhammad Shah-val a zene, a költészet és a kulturális élet finomabb aspektusainak patrónusa volt, ami ezt a jellegzetes titulust adta neki.

Amikor Bahadur Shah Zafar (1837–1857), az utolsó mogul császár trónra lépésekor, a birodalom már hanyatlóban volt. A császári címén túl, Zafarről úgy emlékeznek meg, mint az indiai szubkontinens jelentős urdu költője. Egy lélekkel teli uralkodó és a művészetek szerelmese, aki nagyra becsülte a Holit, amelyet továbbra is nagy lelkesedéssel ünnepeltek a császári rezidenciám, a Qila-e-Moallában (A Magasztos Palota), amely ma a Vörös Erőd néven ismert Delhi óvárosában.

Zafar rövid uralkodása alatt a Holi még egy új költői nevet is kapott – Aab-e-Pashi (Színes Virágok Záporja) – az Eid-e-Gulabi mellett, tükrözve annak mély kulturális jelentőségét. Delhi nagyszabású ünnepi kinézetet öltött, napokon keresztül szórakoztatók és kurtizánok mutatták be műsoraikat, miközben vásárok és karneválok folytatódtak a Yamuna folyó partján.

Zafar maga is megörökítette a Holit költészetében:

“Miért árasztasz el színes festékkel? Vigyázz, hercegem – meg foglak átkozni!”

Ez a játékos vers mind a Holi vidám szellemét, mind Zafar költői szellemességét tükrözi, egy bepillantást nyújtva az ünnep tartós jelenlétére még a hanyatlás idején is.

Darabokra tört színek

A mai valóság azonban élesen eltér a történelmi ünneplésektől.

Az utóbbi évtizedekben India jelentős változásokon ment keresztül, ahol a vallási identitás vált domináns jellemzővé.

Olyan történelmi események, mint a Babri Masjid incidens és különböző vallási ellentétek, darabjaira törték az egykor erős hindu-muszlim egységet. Ennek következményeként mindkét közösségben egyre nőtt a vonakodás a keveredéstől, amely a konzervativizmus újjáéledéséhez vezetett. Az a barátságos légkör, amely a függetlenség utáni első évtizedekben jellemezte a társadalmi életet, az idő múlásával elhalványult.

Bár a muszlimok nagyarányú részvétele a Holin csökkent, a fesztivál visszhangjai még mindig megtalálhatóak az olyan szúfi szentélyekben, mint a Nizamuddin Dargah Delhiben és a Dewa Sharif Barabankiban – emlékek egy elfeledett korszakról, amikor az emberek, vallástól függetlenül, habozás nélkül szórhatták a színeket.