Az Indiában bevezetett új oktatáspolitika újra idézett fel egy régóta tartó vitát, amely a nyelvről és a kormányzásról szól. A déli részen fekvő Tamil Nadu állam határozott álláspontot képvisel a hindi nyelv oktatásának erőltetése ellen, mivel azt fenyegetésnek tekinti.
Ez a vita szélesebb kérdéseket vet fel, mint például a többnyelvűség, a föderalizmus és a nemzeti identitás kapcsán.
A vita múlt hónapban indult, amikor a Központi Középfokú Oktatási Hatóság (CBSE) közzétette a 10. osztályosok vizsgaidőszakára vonatkozó irányelvtervezetet, amelyet a tervek szerint 2025-26-tól évente kétszer tartanának meg. Ez több kérdést is felvetett a nyelvi tantárgyak kapcsán. A CBSE tervezete szerint a 10. osztályosok nyelvvizsgája eltérést mutat a 2024-25-ös tantervtől, és a tervezet azt javasolja, hogy az angol és a hindi nyelvet az 1. és a 2. idegen nyelvként tanítsák, míg a többi regionális és idegen nyelvet pedig külön csoportba teszi.
Történelmi háttér: India nyelvi sokszínűsége
Indiában több mint 1300 nyelvet beszélnek, amelyek közül 22 hivatalosan elismert az alkotmányban. Bár a hindi a legszélesebb körben beszélt nyelv, a lakosságnak csak mintegy 44 százaléka beszéli.
Tamil Nadu, India legdélibb állama, különösen ellenáll a hindi nyelv országos népszerűsítésére irányuló erőfeszítéseknek, mivel azt fenyegetésnek tekinti a dravida nyelvek örökségére nézve.
Ez az ellenállás az 1960-as évekre nyúlik vissza, amikor a Tamil Naduban szervezett széles körű tiltakozások kényszerítették az indiai kormányt arra, hogy az angol mellett a hindit is elismerje hivatalos nyelvként. Ez a megegyezés évtizedekig fennállt, de az új kormányzati kezdeményezések ismét feszültséget okoztak.
Jelenlegi vita: A 2020-as NEP és a nyelv
A nemrégiben kiadott kormányrendelet új vitát váltott ki arról, hogy a 2020-as Nemzeti Oktatáspolitikával (NEP 2020) és a központi oktatási projektekkel kapcsolatban a hindi nyelvű intézményeknek elsőbbséget kell élvezniük.
Tamil Nadu kormányfője, MK Stalin ellenezte ezt a lépést, mondván, hogy az sérti a nem hindi nyelvű államok jogait.
A központi kormány, amelyet a Bharatiya Janata Párt (BJP) vezet, azzal érvel, hogy a hindi nyelv népszerűsítése elősegíti a nemzeti egységet és javítja a munkalehetőségeket. A bírálók azonban azt mondják, hogy ez hátrányos helyzetbe hozza a nem hindi nyelvűeket, különösen az olyan területeken, mint a szövetségi kormányzat és a felsőoktatás munkatársait.
Tamil Nadu azzal vádolta a szövetségi kormányt, hogy 247 millió dollárnyi oktatási támogatást tart vissza, mivel nem hajlandó végrehajtani a 2020-as nemzeti oktatáspolitikát (NEP). MK Stalin kormányfő felszólította Narendra Modi miniszterelnököt, hogy szabadítsa fel a pénzeszközöket, kijelentve: „Tamil Nadu nem fogadja el, hogy megadja magát.”
A föderalizmus és az identitás kérdése
A vita középpontjában a föderalizmus áll – India egyensúlya a központi hatalom és az állami autonómia között. Tamil Nadu ellenállása a nyelvi és kulturális dominanciától való félelemre épül, és más többnyelvű demokráciák, például Kanada (francia és angol) és Belgium (holland és francia) aggodalmait tükrözi.
Tamil Nadu a hindi nyelv oktatásának erőltetésével szembeni ellenállása 1937-re nyúlik vissza, amikor a társadalmi reformista Periyar által vezetett tiltakozások arra kényszerítették a Madras állam akkori kormányát, hogy hagyjon fel a kötelező hindi oktatással az iskolákban. Az hindi-ellenes mozgalom 1965-ben erősödött fel, véget vetve a Kongresszus uralmának az államban, és elfogadták Tamil Nadu szigorú kétnyelvű politikáját, a tamilt és az angolt.
Oktatási szakértők és a NEP 2020
Dr. V Niranjanaradhya oktatási szakértő megjegyzi, hogy míg a dél-indiai államok követték a háromnyelvű formulát – beleértve a hindit is –, Észak-Indiában nagyrészt figyelmen kívül hagyták azt, hogy kötelező egy dél-indiai nyelvtanulás, így a politika „kudarcot vallott”. Emellett arra hívja fel a figyelmet: „A világ a többnyelvűség felé halad, de itt még mindig egyetlen nyelvet próbálunk erőltetni.”
Tamil Nadu attól tart, hogy ez a politika a hindi nyelvű államokat előnyös helyzetbe hozhatja, mélyítve az egyenlőtlenségeket. Ez a vita nem csak az oktatásra vonatkozik, hanem a központosítás és a regionális autonómia közötti szélesebb körű aggodalmakat is tükrözi.
Globális összehasonlítások: Nyelv- és oktatáspolitikák
India nyelvi kihívásai hasonlóságot mutatnak más többnyelvű országokban zajló vitákkal. Kanadában Quebec hevesen védelmezi a franciát az angol dominanciával szemben. Svájcban négy hivatalos nyelv van a körültekintően kidolgozott szövetségi politikáknak köszönhetően, amelyek elkerülik az egyik nyelv előnyben részesítését.
India kihívása a méretéből adódóan egyedülálló, de az alapelv ugyanaz: egy többnyelvű ország hogyan tudja biztosítani az egyenlőséget anélkül, hogy bármelyik csoportot kizárná az oktatásból és a kormányzásból?
Egy UNESCO-jelentés szerint a többnyelvű oktatás azért fontos, mert „a gyerekek a legjobban anyanyelvükön tanulnak”. Az olyan politikák, amelyek egy nyelvet előnyben részesítenek a többivel szemben, ronthatják a tanulási eredményeket és korlátozhatják a lehetőségeket a diákok milliói számára.
Mit hoz a jövő?
Miközben Indiában folytatódik Tamil Nadu nyelvi ellenállása, a vita még messze nem ért véget. A központi kormánynak újra kell gondolnia megközelítését, hogy biztosítsa az oktatási egyenlőséget a nyelvi régiók között. A tágabb értelemben vett kérdés továbbra is az: hogyan fogja India egyensúlyba hozni a nemzeti egységet a gazdag nyelvi sokszínűséggel?
Egyelőre a patthelyzet rávilágít egy alapvető problémára, amely minden többnyelvű társadalmat érint – hogyan lehet befogadni a nyelvi sokszínűséget anélkül, hogy aláásnának a nemzeti identitást.
