A fenséges természeti kincsekkel rendelkező Kasmír, amely az Indus-hegység külső területén helyezkedik el, hosszú ideje szerepel az indiai mozivásznon. Az állam népszerű helyszínéül szolgált az indiai romantikus filmek jeleneteinek forgatására.
A kasmíri muszlimokat mindig is nyugodt életet élő emberekként ábrázolták, akik a földműveléssel, a jószágneveléssel és az imádkozással foglalkoznak.
Néhány Bollywood-filmben egy muszlim kasmíri, a hős indiai karakter társaként szerepelt, aki a napon perzselődött, poros síkságokról érkezett annak érdekében, hogy szerelemre találjon Kasmír hegyvidékén.
1989 után, amikor egy független államért, vagy a szomszédos Pakisztánnal való egyesülésért fegyveres lázadás tört ki, Bollywood Kasmír ábrázolása megváltozott, már nem egy nyugodt helyként, hanem egy nacionalista szellemű államként mutatta be.
Hirtelen a kasmíri emberek szelíd természetének ábrázolása megváltozott, India biztonságára nézve potenciális fenyegetésként tüntették fel őket a filmvásznon. A kasmíriakat zűrzavart okozó emberekként vagy terroristákként ábrázolták, vagy egyszerűen Pakisztán agymosásának áldozatai voltak, anélkül hogy saját cselekvőképességük lett volna.
Egy új film, a Saffron Kingdom (Sáfrány Királyság) megpróbálja Kasmírt bemutatni, ezzel rávilágítva a bollywoodi narratíva negatív oldalára.
Bollywood Kasmírt háttérként használta, de soha nem mesélte el a történetét a mi perspektívánkból. Ehelyett [minket] gonoszként tüntettek fel.
Sheikh célja megkérdőjelezni India – különösen Bollywood – hosszú időn át tartó kasmíri ábrázolását, az autentikus képviselet hiányával, valamint Kasmír történetének “eltüntetésével” foglalkozva.
Sheikh, aki az 1990-es években nőtt fel az India által irányított Kasmírban, elmondta, a film –amelynek bemutatóját 2025 elejére tervezik – célja a nép narratívájának visszaszerzése, akiket gyakran negatívan ábrázoltak az indiai filmekben.
A Sáfrány Királyság 90 másodperces előzetese már több mint 1,5 millió megtekintést gyűjtött össze a közösségi médián, mióta bemutatták.
A sáfrány szóhasználata nem véletlen.
A sáfrány egy prémium fűszer, és egyben India kormányzó Bháratíja Dzsanatá Párt (BJP) színét is jelképezi, amely 2019. augusztus 5-én visszavonta Kasmír alkotmányos autonómiáját. Sokan Kasmírban úgy vélik, India Kasmír annektálásával kapcsolatos célja annak demográfiai összetételének megváltoztatása, muszlim jellegének átalakítása, és a nemzeti önrendelkezési jogok követelésének elfojtása.
A BJP számára a sáfrány a 'Hindutva', vagyis a hindu nacionalizmus szimbóluma.
A párt tagjai, az alapszintű dolgozóktól a kormánytisztviselőkig, Kasmírra ezen ideológia szemüvegén keresztül tekintenek, elősegítve a kulturális és vallási integrációt India-szerte.
Kasmír azonban zűrzavaros történelemmel rendelkezik.
A régió India és Pakisztán között van felosztva, bár mindkét ország a teljes területre igényt tart, annak csupán egyes részeit irányítják. Mióta 1947-ben a brit Indiát felosztották a két ország három háborút vívott a területért. India és Pakisztán mellett Kína is rátette a kezét Kasmír egy kisebb területére, ezzel a régió a világ egyedüli nukleáris háromszögének helyszínévé vált.
A film rendezője, Sheikh rámutat arra, hogy az 1990-es évek óta a bollywoodi filmek a kasmíriakat terroristaként ábrázolják, ezzel tovább dehumanizálva a régió lakóit.
Szerinte ez a tendencia továbbra is fennáll, megerősítve a valótlan sztereotípiákat a kasmíriakkal kapcsolatban. Kasmír a közelmúlt filmjeiben gyakran a terrorizmus elleni küzdelem a történet középpontjában áll, a kasmíriakat pedig terroristaként ábrázolják.
A kasmíri kollektív emlékezet megőrzése
India BJP pártja régóta azt állítja, a 370-es és 35A cikkelyek, amelyek Kasmír számára korlátozott autonómiát biztosítottak, ideiglenes rendelkezések voltak, amelyeket vissza kellett vonni. 2019. augusztus 5. óta az indiai kormány azt véleménye szerint Kasmírban a biztonsági helyzet jelentősen javult.
Azonban a kritikusok mást mondanak.
A The Wire jelentése szerint több mint 40 újságírót zaklattak a 370-es cikkely visszavonása utáni két évben, többet beidéztek, házkutatást tartottak náluk, vagy háttérellenőrzést végeztek.
Díjnyertes és külföldön dolgozni vágyó újságíróknak megtiltották az utazást, sokuk útleveleit pedig indoklás nélkül lefoglalták.
A kormányzati sajtónyomás következményeként a nyomtatott iparág erősen függött az állami hirdetésektől, ami pro-kormányzati elfogultságot eredményezett a hírekben. Ennek következtében az öncenzúra széles körben elterjedt, elnyomva a kritikus hangokat, és jelentős űrt hagyva a régió médiájában.
Sheikh szerint ez az elnyomás megnehezítette Kasmír kollektív emlékezetének megőrzését.
A film mindezek ellen az ellenállást jelképezi, valamint egy emberközpontú kasmíriakról szóló ábrázolást céloz meg, valamint a történelmi eseményeket az ő perspektívájukból dokumentálja.
Ez a film az én módszerem Bollywood hegemóniájának megtörésére a mi narratívánk felett. Arról van szó, hogy lebontsuk azokat a hazugságokat, amiket évek óta terjesztenek.
Azonban a film felvételére Kasmírban nem volt lehetőség. „Engedélyt sem kaptam volna a forgatásra. Kasmírban üldözik a művészetet” — tette hozzá.
Ezekkel a kihívásokkal szembesülve Sheikh úgy döntött, az Egyesült Államokban indítja el projektjét, ahol úgy vélte, globális közönséget találhat a kasmíri történet elmesélésére. Filmművészeti pályafutása jóval korábban kezdődött, de az indiai BJP jobboldali, kemény vonala számára egyértelművé tette, hogy a filmet Kasmírban elkészíteni lehetetlen lenne.
„A művészet személyes. Nem alkothatsz anélkül, hogy személyes kapcsolatod lenne azzal, amit készítesz” — mondta, miközben felidézte gyermekkorát, amelyet India által adminisztrált Kasmírban, a katonai jelenlét intenzív időszakában töltött.
A rendező visszaemlékezett a 90-es évekbeli gyermekkorára, amikor az indiai hadsereg rendszeresen megtorló akciókat hajtott végre a térségben.
„Gyerekként nem értettem teljesen, de mindig ott volt a félelem” — mondta el hogyan kényszerítették a katonák a férfiakat, az otthonaik elhagyására, illetve vetették őket alá megalázó bánásmódnak.
Szörnyű emlékeket idézett fel, amikor családjával egy szobába zárták be, miközben a katonaság kihallgatta és megkínozta az unokaöccsét. „Nem csupán fizikai fájdalomról van szó — valakinek a méltóságának megalázásáról. Azt hiszem, ezek a tapasztalatok örökre nyomot hagynak” — mondta el, kihangsúlyozva, hogy ezek az élmények mély sebeket hagytak benne.
A konfliktus mély hatást gyakoroltak a családjára is. Apját, egy neves kasmíri zenészt, megölték, miközben az indiai Pundzsáb államba utazott. „Halálát az újságok is közölték, de minden lapnak megvolt a saját verziója az eseményekről. Még csak a holttestét sem kaptuk meg” — emlékezett vissza Sheikh.
A lezárás hiánya, és a média félreértelmezése apja haláláról, maradandó nyomot hagyott Sheikben. „Úgy éreztem, nincs hangom” — mondta.
Csak amikor a civil szektorban kezdett dolgozni, és a távoli kasmíri területekre utazott, jött rá, mekkora szenvedésen mentek keresztül mások. „Ami apámmal történt, semmi ahhoz képest, amit mások átéltek. Az emberek a szemük előtt látták, ahogy megölik az apjukat.”
A történetek elmondására irányuló kötelességérzet motiválta Sheiket, hogy dokumentumfilmesként dolgozzon, bár a nonprofit szektor korlátozott lehetőségei miatt hamar rájött, ez nem elegendő. „A dokumentumfilmek csak a YouTube-ra kerültek fel, bár eljutottak a finanszírozókhoz, nem volt olyan hatásuk, amilyet szerettem volna” — mesélte Sheikh.
Itt az ideje, hogy a világ megismerje Kasmír történetét
Ez a felismerés ösztönözte Sheikhet a fikciós filmes irányba, ahol úgy érezte, hogy képes lesz újraalkotni azokat a történeteket, amelyek felhívják a figyelmet a kasmíri emberek történetére.
A sors különös fordulataként Sheikh ugyanazon a napon kapta meg az amerikai vízumot, amikor az indiai kormány eltörölte a 370-es cikket, amellyel Dzsammu és Kasmír elvesztette különleges státusát.
„Emlékszem, a Delhiben található amerikai nagykövetségnél álltam sorban, és azon tűnődtem, mit fog a Shah bejelenteni” – emlékezett vissza.
Amikor a hír megérkezett, a nagykövetséget elhagyva sírva fakadt a taxiban. A sofőr azt hitte, azért sír, mert elutasították a vízumát.
A 370-es cikk eltörlése kulcsfontosságú fordulópont lett a filmjében szereplő főhős számára, aki egy amerikai kasmíriként a családja múltja után kezd el kutatni.
A film a 90-es évek eseményeibe ágyazva egy diaszpórikus narratívát ötvöz a régió történetének tükrözésével.
„Ez egy módja annak, hogy kiegyensúlyozzuk a tevékenységeket” – mondta el, megjegyezve, hogy a film a múltat vizsgálja, miközben a kasmíriak jelenlegi küzdelmeivel is foglalkozik.
„Túl sokáig tartottak minket a lábuk alatt” – tette hozzá. A film az ő módja annak, hogy visszanyerje a hangját, elmondja a kasmíriak történetet, akiket évtizedek óta elnyomtak.
„Ez a mi történetünk” – mondta el Sheikh, „és itt az ideje, hogy a világ meghallja.”
