Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pénteken megerősítette, hogy 390 ukrán állampolgár, köztük katonák és civilek tértek haza, és azt mondta, hogy a hétvégén még többet engednek szabadon. Az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy ugyanennyi ember tért haza Ukrajnából.

"Nagyon fontos, hogy mindenkit hazahozzunk" – írta Zelenszkij a Telegramon, köszönetet mondva azoknak, akik hozzájárultak a folyamathoz, és megígérte, hogy folytatja a diplomáciai erőfeszítéseket további fogolycserék érdekében.

A fogolycsere az isztambuli béketárgyalásokat követte, amelyek 2022 eleje óta az első közvetlen tárgyalások voltak Kijev és Moszkva között. Itt a felek egy „ezer-ezer fős” fogolycsere-formátumban állapodtak meg.

"Talán holnap apukám is hazajön"

A szabadon engedett ukránokat nagy örömmel fogadták, amikor egy egészségügyi központba vitték őket a Csernyihiv régióban. Néhány férfit elöntöttek az érzelmek, míg mások kábultnak tűntek a fogságban töltött évek után. A foglyok ukrán zászlókba burkolózva ölelték meg hozzátartozóikat, és megkezdték a visszailleszkedés folyamatát.

Tucatnyi fogoly hozzátartozója éljenzett és kiáltotta: "Köszönjük!", amikor a szabadon engedett foglyokat szállító buszok megérkeztek az ukrajnai Csernyihiv régió egészségügyi intézményéhez.

A fogolycsere a fehérorosz határnál zajlott. A jelentések szerint a szabadon engedett oroszokat állítólag Fehéroroszországba szállították orvosi ellátásra. Bár a fogolycsere nagy jelentőséggel bír, nem lehet sok jóra számítani.

Továbbra is erőteljes összecsapások folytatódnak az 1000 kilométer hosszú hadszíntéren.

"Ványa!" – kiáltotta Nataliia Mosych, az összegyűlt hozzátartozók közül, és hozzátette: "A férjem!"

Mosych elmondta, hogy közel két éve nem látta férjét, és az örömtől csillogó szeme volt.

"Ez hihetetlen érzés. Még mindig sokkban vagyok" – mondta Mosych. A férje az ügyintézési eljárások után találkozott hozzátartozóival.

"Nagyon boldog vagyok. Nem felejtettek el minket, és még mindig számítunk Ukrajnának."

De nem mindenki érezte ugyanazt az örömöt. Sok olyan család volt, akik sírva fakadtak, amikor látták, hogy szeretteik nincsenek a hazatérők között. Mégis reménykedtek abban, hogy a szabadon bocsátottak közül néhányan talán tudnak valamit az eltűnt házastársukról, fiukról vagy testvérükről.

"Ki tudja, talán holnap apukám is hazatér" – kiáltotta egy kisfiú.