A nemzetközi közösség reakciója éles képmutatást tükröz az izraeli-palesztin konfliktus foglyaira nézve. A Gázában fogvatartott izraeli foglyok világszerte médiafigyelmet kapnak, diplomáciailag nyomást gyakorolnak, valamint sürgős felszólításokat tesznek a szabadon bocsátásuk érdekében. Eközben több ezer palesztin foglyot – köztük gyerekeket, újságírókat és egészségügyi dolgozókat is – vádemelés nélkül tartanak fogva, kínoznak meg, sőt meg is ölnek az izraeli őrizetben, miközben a világ velük szemben közömbös marad.
Ez a nyilvánvaló kettős mérce nem véletlen; ez egy szándékos elfogultság, amely az izraeli felsőbbrendűséget erősíti, miközben elhallgattatja a palesztin szenvedést.
Halál az izraeli őrizetben: egy csendes mészárlás
2023. október 7. óta az izraeli őrizetben legalább 59 palesztin fogoly halt meg gyanús körülmények között. Az áldozatok nevei alig jelennek meg a nemzetközi médiában, így az izraeli tisztviselők büntetlenül cselekedhetnek. A világ némán figyeli, ahogy a palesztin foglyok számára Izrael börtönrendszere kivégzőkamrává válik.
Az egyik legutóbbi áldozat Musab Hani Haniyeh. A halála nem egy anomália, a szisztematikus bántalmazási politika része, amely magában foglalja a súlyos veréseket, éheztetést, szélsőséges hőmérsékleteknek való kitételt és a szándékos orvosi elhanyagolást. A súlyos emberi jogi jogsértések ellenére egyetlen nyugati kormány sem szólított fel a független vizsgálatra.
A fiatal férfi halálával ellentétben a Gázában fogvatartott izraeli foglyokkal kapcsolatos reakciók teljesen mások. Amint hírek érkeztek a körülményeikről, az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Egyesült Államok és az európai hatalmak azonnal elítélték a Hamászt, továbbá a fogvatartásokat „háborús bűncselekménynek” nevezték.
Hol vannak ezek a hangok, amikor palesztinokat kínoznak és gyilkolnak meg az izraeli cellákban? Hol vannak a sürgős ENSZ-ülések, amikor palesztin holttesteket koporsóban viszik ki az izraeli börtönökből?
A kínzókamra
Az izraeli börtönrendszer nem csupán fogva tartja a palesztinokat, hanem megtöri őket. Az „adminisztratív fogva tartás,” egy drákói politika, amelyet a brit gyarmati uralomtól örököltek. Ez lehetővé teszi Izrael számára, hogy vádemelés vagy tárgyalás nélkül határozatlan időre bebörtönözze a palesztinokat. Ez a politika aránytalanul veszi célba az aktivistákat, diákokat és szakembereket.
Vegyük például Dr. Husam Abu Safiyát, egy egészségügyi dolgozót, akit az észak-gázai Kemal Adan Kórházban tartóztattak le. Az egészségügyi dolgozók letartóztatása a konfliktuszónákban a nemzetközi jog nyílt megsértése, mégis Abu Safiya megpróbáltatásai alig kaptak figyelmet a nyugati médiában. A világ némán figyeli, ahogy Izrael kórházakat alakít a politikai üldöztetés célpontjává. Rendszeresen tartóztatnak le palesztin orvosokat és újságírókat, homályos „biztonsági fenyegetésekkel” vádolják őket, valamint szörnyű körülményeknek teszik ki őket.
TRT Global - A gázai Kemal Advan Kórház igazgatójának, Hussam Abu Saffiyának kérdéses a sorsa.
Azok, akik túlélik a bebörtönzést, gyakran hegekkel távoznak – látható és rejtett sebekkel egyaránt.
Gondoljunk Mohammed Abu Tawilára, egy nemrég szabadult palesztin fogolyra. A testén a forró vasaló okozta égési sérülések, elektromos sokkok és szándékos arcelváltozások nyomai láthatók. Ezek nem egyes tisztek önkényes cselekedetei; ezek egy intézményesített kínzási politika részei, amelyet olyan emberi jogi szervezetek dokumentáltak, mint a B'Tselem, az Addameer és a Human Rights Watch.
Izrael kínzásai, elhúzódó elszigetelései és kényszerített vallomásai közvetlenül megsértik a Kínzás Elleni Egyezményt, amelyet Izrael szintén aláírt. Ennek ellenére ugyanazok a nyugati kormányok, amelyek az emberi jogokról prédikálnak, továbbra is finanszírozzák, felfegyverzik és megvédik Izraelt a felelősségre vonástól.
Egy halál, amelynek meg kellett volna rázni a világot – de nem tette
2023 májusában, a palesztin fogoly, Khader Adnan 86 napos éhségsztrájk után meghalt – egy kétségbeesett cselekedet annak érdekében, hogy ellenálljon a határozatlan idejű adminisztratív fogvatartásának. Politikai fogolyként Adnan úgy döntött, egyetlen fegyverével, a testével küzd elnyomói ellen. Viszont Izrael a cellájában hagyta meghalni, megtagadták tőle az orvosi ellátást, amíg szervei fel nem mondták a szolgálatot.
Halálának fel kellett volna háborítania a világot. Nemzetközi szankciókra, vizsgálatokra és felelősségre vonásra kellett volna felszólítania. Ehelyett a világ intézményei mozdulatlanok maradtak, csendjük hangosabb volt, mint bármely nyilatkozatuk. Néhány hónapon belül története eltemetődött Izrael gázai háborújának hírei alatt, és elhalványult az elfeledett palesztin szenvedés ürességében.
Hasonlítsuk ezt össze az izraeli foglyokkal kapcsolatos azonnali globális mozgósítással. Amikor egy izraeli katonát elfognak, a világ kormányai azonnali a szabadon bocsátását követelik. Amikor egy palesztin fogoly meghal egy hideg, sötét cellában 86 nap étel nélkül, a világ csak megvonja a vállát, és továbblép.
A foglyok szabadon bocsátásának politikája
Egy másik szembetűnő különbség az izraeli és palesztin foglyok kezelése között a szabadon bocsátásuk politikájában rejlik.
Míg a nemzetközi nyomás gyakran az izraeli foglyok szabadon bocsátásához vezet, addig a palesztin foglyokat csak súlyos politikai engedmények árán – általában mészárlások és intenzív katonai offenzívák után – engedik szabadon.
Minden egyes csere előtt tömeges letartóztatások, bombázások és brutális fellépések zajlanak a palesztin közösségek ellen. A világ soha nem követeli Izraeltől, hogy engedje szabadon az illegálisan fogva tartott palesztinokat, annak ellenére, hogy egyértelműen megsértik a nemzetközi jogot. Ez nem diplomácia – ez egy vérrel megfizetett váltságdíj.
Ezt a különbséget tovább erősítik a médiában megjelenő narratívák. Az izraeli foglyokat „túszoknak” vagy „elrabolt katonáknak” nevezik, amely együttérzést és sürgősséget vált ki. A palesztin foglyokat, még ha gyerekek vagy humanitárius dolgozók is, „terroristáknak” vagy „biztonsági fenyegetéseknek” bélyegzik.
Ez a nyelvi manipuláció szándékos. A célja, hogy kriminalizálja a palesztinok bármilyen kísérletét az ellenállásra azáltal, hogy megfosztja őket politikai fogoly státuszuktól. A cél egyértelmű: biztosítani, hogy a palesztinokat bűnözőként lássák, és soha nem egy megszálló hatalom áldozataiként.
A média elfogultsága
Az izraeli foglyok folyamatosan a nyugati média központjában állnak. A képernyőinken látjuk őket, ahogy mély interjúkat adnak a családtagjaikkal; érzelmes felszólításokat hallunk a világvezetőktől, és sürgős cselekvési felhívásokat. Eközben a palesztin foglyok – akik sokkal rosszabb körülményeket szenvednek el – névtelen statisztikákká redukálódnak, ha egyáltalán megemlítik őket.
Ez a szelektív tudósítás nem csak elfogult – ez része a palesztin létezés elleni háborúnak. Ha egy palesztin foglyot megkínoznak egy izraeli cellában, és senki sem számol be róla, létezik-e egyáltalán a bűncselekmény?
Nemcsak a média, hanem az emberi jogi intézmények is cserbenhagyták a palesztinokat kettős beszédükkel.
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) joghatósággal rendelkezik a megszállt palesztin területeken elkövetett bűncselekmények felett, mégsem tett semmit Izrael foglyokkal szembeni szisztematikus kínzásának kezelésére. Hasonlóképpen, az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió és a nyugati emberi jogi szervezetek világszerte gyakran elítélik a visszaéléseket – de amikor palesztin foglyokról van szó, bűntársakká válnak a hallgatásukkal.
Ez nem tudatlanság. Ez egy szándékos elutasítás Izraelt felelősségre vonása érdekében.
Az igazságosság útja
Ha bármit is jelent a nemzetközi jog, akkor azt egyenlően kell alkalmazni. Az igazságosság nem lehet szelektív. Az igazságosság útja világos, és egy globális számvetéssel kezdődik.
Az emberi jogi szervezeteknek és a független újságíróknak prioritásként kell kezelniük a palesztin foglyokat a jelentéseikben és érdekképviseletükben. Azoknak a kormányoknak, amelyek azt állítják, hogy az emberi jogokat támogatják, valódi következményeket kell kivetniük azokra az izraeli tisztviselőkre, akik felelősek a kínzásokért és az önkényes gyilkosságokért. A hírmédiát felelősségre kell vonni az elfogult tudósításaikért, továbbá a palesztin foglyok szenvedését ugyanolyan láthatóvá kell tenni, mint bármely izraeli fogolyét. Ugyanazt a nemzetközi nyomást, amely felszámolta az apartheidet Dél-Afrikában, Izrael apartheid börtönrendszerére is alkalmazni kell.
A világ izraeli és palesztin foglyokkal szembeni bánásmódjának képmutatása elképesztő mértékű erkölcsi kudarc. Míg az izraeli foglyokat emberségesnek tekintik, harcolnak értük és megmentik őket, addig a palesztin foglyokat figyelmen kívül hagyják, démonizálják és hagyák megrohatni őket.
Hány palesztinnak kell még meghalnia az izraeli őrizetben, mielőtt a világ abbahagyja a másik irányba nézést?
