Az ukrajnai háború talán fordulóponthoz közeledik. A Szaúd-Arábiában tartott magas szintű tárgyalásokat követően Kijev elfogadta a Washington által javasolt 30 napos ideiglenes tűzszünetet. Ennek hatására az Egyesült Államok újraindította a katonai segélyeket és hírszerzési információk megosztását, amely ismét megváltoztatta a konfliktus dinamikáját. Bár ez a javaslat és a továbbiak Oroszország válaszától függenek, többen attól tartanak, hogy ez csak a frontvonalak befagyasztására lesz elegendő, a háború megoldása helyett.

Ahogy ezek az események kibontakoznak, egy kérdés továbbra is fennáll: milyen szerepet fog játszani Türkiye a hosszú távú békefolyamat alakításában?

A nyugati hatalmakkal ellentétben, amelyek keményvonalas álláspontot képviselnek Moszkvával szemben, Türkiye pragmatikus közvetítőként pozícionálta magát, a kapcsolatait egyensúlyozva Oroszországgal és a Nyugattal.

Ez a stratégia nem új keletű – Ankara régóta igyekszik kihasználni geopolitikai helyzetét a regionális stabilitás fenntartása érdekében, miközben megőrzi stratégiai autonómiáját. Azonban a béketárgyalások előrehaladtával Türkiye diplomáciai és katonai befolyása döntő szerepet játszhat egy fenntartható megoldás biztosításában.

A Kelet és Nyugat közvetítője

A konfliktus kezdete óta Türkiye óvatosan egyensúlyozik a diplomácia területén. NATO-tagként elítélte Oroszország agresszióját, és megerősítette Ukrajna területi integritását.

Ugyanakkor nem vezetett be szankciókat Moszkvával szemben, fenntartva a kereskedelmi és biztonsági párbeszédet Oroszországgal. Ez a kettős megközelítés lehetővé tette Türkiye számára a 2022-ben Isztambulban tartott korai tűzszüneti tárgyalások közvetítését, valamint azt, hogy közvetítő szerepet vállaljon a fekete-tengeri gabona-megállapodásban, amely a globális élelmiszerhiány enyhítését célozta meg.

A feszültségek ellenére a török elnök, Recep Tayyip Erdoğan továbbra is kitart a párbeszéd mellett. A külügyminiszter, Hakan Fidan nemrégiben ismét kihangsúlyozta Ankara készségét az újabb béketárgyalások lebonyolítására, kiemelve Türkiye elkötelezettségét az „igazságos és tartós béke” elérése iránt.

Ez összhangban áll Ankara szélesebb körű külpolitikájával – megakadályozni egy olyan eszkalációt, amely destabilizálhatja a Fekete-tenger térségét, és közvetlen biztonsági fenyegetést jelenthet Türkiye számára.

Geopolitikai motivációk

Bár a béke a fő hajtóerő Türkiye a közvetítői erőfeszítései mögött, stratégiai érdekek állnak. Egy elhúzódó ukrajnai háború megzavarhatja a regionális kereskedelmi útvonalakat, befolyásolhatja az energiaellátást, illetve elmélyítheti a gazdasági bizonytalanságot.

Továbbá, ha a konfliktus közvetlen konfrontációvá fajulna Oroszország és a NATO között, Türkiye egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülne. Azáltal, hogy nyitva tartja a kommunikációs csatornákat Moszkvával és Kijevvel, Ankara biztosítja, hogy megőrizze befolyását a jövőbeli biztonsági tárgyalások során.

Türkiye kritikus szerepét tovább hangsúlyozta a közelmúltban Londonban tartott európai biztonsági csúcstalálkozó. A hagyományos EU-hatalmakkal ellentétben, amelyek Washington megközelítésével összhangban állnak, Türkiye részvétele kiemelte egyedi helyzetét, mint a nyugati biztonsági keretek és a szélesebb eurázsiai érdekek közötti híd.

Míg néhány európai vezető továbbra is vonakodik Türkiye EU-csatlakozását illetően, addig mások, mint például a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk március 12-én találkozott Erdoğannal a a regionális stabilitás megvitatása érdekében.

A NATO főtitkára, Mark Rutte szintén sürgette az EU-t a Türkiyével való kapcsolatának javítására, hangsúlyozva a kollektív biztonság és védelmi képességek megerősítésének szükségességét az Egyesült Államok politikájának változásai közepette.

Türkiye NATO-dinamikája

Türkiye mélyen beágyazódott a NATO biztonsági architektúrájába. Az Egyesült Államok politikájának kiszámíthatatlansága – különösen a változó adminisztrációk alatt – arra késztette az európai vezetőket, hogy újragondolják stratégiai függőségeiket. Néhány nappal ezelőtt Donald Trump amerikai elnök ingadozó álláspontja a NATO-kötelezettségekkel kapcsolatban kétségeket vetett fel Washington megbízhatóságával kapcsolatban, megerősítve Európa szükségét független biztonsági struktúrák kialakítására. Ebben az összefüggésben Türkiye hatalmas katonai kapacitása nélkülözhetetlen biztonsági partnerré teszi.

Ankara egyre határozottabb védelmi politikát folytat, befektetve a hazai katonai technológiába, és kiterjesztve befolyását kulcsfontosságú konfliktuszónákban. Drónipara kulcsszerepet játszott Ukrajna védelmében, míg növekvő tengeri jelenléte kihangsúlyozza érdekeit a Fekete-tenger biztonságának fenntartásában.

A jövő útja

Az Egyesült Államok diplomáciai úton való újraaktiválódásával és a tűzszüneti javaslattal Türkiyének most el kell döntenie, hogyan érvényesítse szerepét a békefolyamat következő szakaszában.

Ha Oroszország elfogadja a javaslatot, Ankara garantőrként léphet fel, biztosítva a feltételek betartását, miközben további bizalomépítő intézkedéseket tárgyal. Ha azonban Moszkva elutasítja az ajánlatot, Türkiye befolyása próbára tehető, miközben egyensúlyoznia kell a NATO-szövetségesek nyomása és Oroszországgal fennálló gazdasági kapcsolatai között.

Az azonnali tűzszüneten túl Ankara hosszú távú előnyöket is szem előtt tart. Diplomáciai erőfeszítéseiért cserébe Türkiye új EU-csatlakozási tárgyalásokat szorgalmazhat, vízummentes utazási engedményeket követelhet török állampolgárok számára, illetve törekedhet vámuniós megállapodásának frissítésére az unióval.

Európa biztonságának alakításában betöltött szerepe révén Türkiye nagyobb elismerést is kérhet NATO-stratégiai keretében elfoglalt státuszáért.

Akár sikerül fenntartani a tűzszünetet, akár nem, Ankara diplomáciai manőverei biztosítják, hogy a háború utáni rendet alakító tárgyalások középpontjában maradjon. Képessége, hogy megőrizze stratégiai autonómiáját, miközben egyensúlyoz a NATO-szövetségesek és Oroszország közötti kapcsolatokban, tovább erősíti szerepét a globális diplomácia nélkülözhetetlen szereplőjeként.