A fekete és fehér minden tekintetben ellentétes hatásúak. A fehér a fény visszaverődése, a spektrum összes színének összege. Minden tárgyra a napból érkező fehér fény esik, de a tárgyról visszaverődött fény már valamilyen színű. Fekete. A fekete színt nem fény váltja ki, hanem a fény teljes hiánya teremti meg.

 Amit fekete-fehérként ismerünk fel, nem más, mint az észlelés jelensége, mivel agyunk az elektromágneses hullámokat színként értelmezi. Miután érzékeltük, nemcsak értelmezzük és neveket adunk nekik, hanem számtalan asszociációt is létrehozunk mindegyikhez.

A piros a szerelemmel, intenzitással, energiával, erővel és élénkséggel társul. A zöld a reményt, a szerencsét és a természetet szimbolizálja. A fehér a békével, ártatlansággal, hittel, tisztasággal, ragyogással és tisztasággal kapcsolódik össze, és ezeknek az asszociációknak megfelelően cselekszünk, mivel a békét fehér zászlóval vagy galambbal jelképezik, és a nők gyakran fehér ruhában házasodnak. Másrészt a fekete a félelemmel, halállal, sötétséggel és keserűséggel van összekapcsolva.

 Ha megnézzük a fehér és fekete szavakat egy szótárban, az első jelentésük a színekre utal, amelyeket jelölnek, de olyan fajokra is, amelyek, akárcsak a színek, ellentétes konstrukciók.

 Az ellentét a fehér és fekete fajok között áttevődött a színekből, és olyan ősi stigmákat adott hozzá, amelyek továbbra is befolyásolják a fajok értékelését és nagymértékben a világképünket.

 Mindezek a jelentések a nyelv révén öröklődnek tovább. Mind angolul, mind spanyolul a feketék elleni diszkrimináció a fekete mint melléknévhez hozzáadott jelentések és értékek révén öröklődött tovább. Ilyen diszkrimináció nemcsak a színek szimbolumát hozzá előtérbe, hanem meghatározza, hogy milyen diszkriminatív árnyalatok adódnak egy olyan faji stigma köré, amely a fekete fajt a balszerencsével, marginalizációval, törvénytelenséggel, politikai inkorrektséggel, kényszermunkával, rabszolgasággal, piszkossággal és bűnözéssel társítja.

 A lista összeállítása az összes ilyen jelentést aktiváló egységekről ijesztő feladat, de néhány példa elegendő ahhoz, hogy azonosítsuk azt a diszkriminatív érzést, amelyet öntudatlanul a fekete melléknévhez társítottunk.

A fekete bárányt (általában egy családtag, aki másnak érzi magát vagy kirekesztett), feketepiacot (illegális piac), feketelistát (veszélyesnek vagy ellenségnek tekintett emberek vagy intézmények listája), fekete humort (valami makabrával, alacsony erkölcsiséggel, érzékenységet sértő), fekete mágiát (ellentétben a fehér mágiával), fekete misét (egy szertartás, amelyben az Ördögöt imádják a keresztény Isten helyett) használjuk. Spanyolul a feketévé válás “ponerse negro” azt jelenti, hogy koszos vagy dühös lesz, emellett vannak olyan kifejezések, mint a fekete víz (szennyvíz), fekete kút (szennyvízakna, pöcegödör), fekete regény (thriller), fekete kéz (holt kéz). Az olyan kifejezések, mint a “trabajar en negro” (feketén dolgozni), “trabajar como un negro” (rabszolgaként dolgozni) és “trabajo de negro” (rabszolgamunka) közvetlenül kapcsolódnak a fekete rabszolgák alávetettségéhez a gyarmati időszakban.

Úgy tűnik, elfelejtettük, mi váltja ki ezeket a kifejezéseket, a kérdés érzékenyebbé válik, amikor a rasszról van szó, különösen a spanyolban raza negra vagy az angolban Black people.

Ennek eredményeként az eufemizmusok születnek annak érdekében, hogy enyhítsék a negro vagy fekete melléknév által okozott diszkriminációt. Sajnos ezek nem mindig jelentenek sikeres megoldást.

Például a „színes bőrű emberek” kifejezés úgy tűnik, hogy a világot fehérekre és színes bőrű emberekre osztja, egy kalap alá véve a különböző etnikumokat és rasszokat, mintha ez méltóságteljesebb bánásmódot feltételezne ezekkel az egyénekkel, miközben megóvja a fehéreket.

 A színes bőrű emberek homályos és kétértelmű jellege más nyelvi formák kialakulásához vezetett, mint például az afro előtagú kifejezések: afro-amerikai, afro-karibi és afro-leszármazott. Ezek a kifejezések ma már gyakoribbak, és inkább az emberek származására összpontosítanak, mint a bőr színére.

 Azonban a fő probléma nem abban rejlik, hogy általában hogyan hivatkozunk a fekete rasszra, hanem abban, hogyan kezeljük az egyéniséget, azaz így utalunk a fekete rassz alanyára.

  Különösen akkor kerül előtérbe, amikor a faji helyzetünk szerepet játszik, és ezért azokban a kontextusokban a használt szó hajlamos nagyobb negatív jelleget nyerni.

 Ilyen az eset, hogy kimondhatatlanná vált, és N-szóként emlegetik, amely az angol nyelv egyik legbántóbb, legdurvább szava.

Az angolban a fekete kifejezésnek van megfelelője, amely jelenleg nem hordoz negatív konnotációt, de más időkben igen. Azonban többé-kevésbé finom módon hordozza azt a negatív stigmát, amely az itt említett példák mindegyikének létrehozásában fennmaradt.

 A spanyol nyelvben a néger szó mellett más elnevezések is használatosak, mint például a mulato vagy a moreno. A negro használható pejoratív, semleges vagy szeretetteljes módon, de bizonyos kontextusokban a negro az N-szó szinonimájának tekinthető, bár az értékskálán messze nem egyenértékű.

Példaként említhetjük Mercedes Sosa esetét, aki egy ikonikus argentin énekes és aktivista volt, akit mindenki "La Negra" néven ismert, bár nem volt fekete.

Másrészt bizonyos kontextusokban a "negro" egyenértékű az N-betűs szóval, de messze nem egyenértékűek az értékek skáláján.

Az N-betűs szó tilalma arra késztette az amerikaiakat, vagy általában az angolul beszélőket, hogy megszüntessék a társadalmi rasszizmust? Nem kell sok tudás a kérdés megválaszolásához: egyértelműen nem.

Az N-betűs szó kimondhatatlansága a legvilágosabb bizonyíték arra, hogy egy szó egyszerű eltávolítása, azaz szimbolikus eltemetése nem tünteti el a megbélyegzést.

Egy szót eufemizmusként (pl. színes) vagy diszfenizmusként vagy tabuként (N-szó) való tekintés társadalmi konvenció, és az esetek túlnyomó többségében változásnak van kitéve, azaz hajlamos ciklikus lenni.

Nagyon gyakori, hogy egy szó, amelyet nagyon erős negatív konnotációval kezdenek használni, ha magas a használati gyakorisága, részben vagy teljesen elveszíti ezt a jelentésárnyalatot, és ugyanez fordítva is megtörténhet, azaz egy eufemizmus tabuvá válhat.

A harcot nem egyetlen szó vagy kifejezés ellen kellene folytatni. A nyelvi kérdések cenzúrázása és tiltása nem oldja meg a diszkrimináció problémáit: sem faji, sem nemi alapon, sem más módon.

A harcnak arra kell összpontosítania, hogy felhívja a figyelmet mindenféle egyenlőtlenségre, mint társadalmi lények, akik vagyunk. Ez természetesen oda vezet majd, hogy megszabaduljunk a megbélyegzésektől és a diszkriminációktól a beszédünkben.

Ami ezekkel és sok más kifejezéssel történik, az az, hogy a saját előítéleteinkkel töltjük meg őket. A szavak a tükrünk. A megoldás nem abban rejlik, hogy elpusztítjuk a képet, amit a tükör visszatükröz ránk mint társadalomra, hanem abban, hogy elvégezzük a szükséges átalakításokat, hogy az üveg valami jobbat vetítsen ki.

Ha eljön az a nap, amikor emberiségként mindannyian tisztában vagyunk ezzel az állítással, nem lesz lényeges, milyen szót használunk egymás megnevezésére. Addig is tegyük világossá: a szavak számítanak.