Még Pakisztánban - amely a világ egyik leginkább erőszak sújtotta országa - is példátlan esemény volt, hogy terroristák eltérítettek személyvonatot a délnyugati Beludzsisztán egy isten háta mögötti részén.

Március 11-én a betiltott Beludzs Felszabadítási Hadsereg (BLA) több tucatnyi terroristája felrobbantotta a vasúti síneket, hogy megállítsák a Pesavár felé tartó Jaffar Expresszt egy távoli hegyvidéki területen, Sibi közelében, és foglyul ejtettek 440 utast és a legénység tagjait. Az utasok között fegyvertelen katonák is voltak, akik hazafelé tartottak szabadságra.

A terroristák több utast, főként biztonsági személyzet tagjait lelőtték, miután igazolták személyazonosságukat, mielőtt a katonák a helyszínre érkeztek volna. A terroristák azonban az etnikai alapú profilalkotást követően számos foglyot, köztük nőket, gyerekeket és időseket is szabadon engedtek.

Egy 36 órán át tartó művelet során a pakisztáni erők 33 terroristát megöltek, és kiszabadították azokat a foglyokat, akiket „emberi pajzsként” használtak.

Összesen 26 fogoly, köztük 18 biztonsági, három vasúti alkalmazott és öt civil vesztette életét. Öt katona is meghalt a művelet során.

E vonateltérítés ismét rávilágít a terrorizmus összetett problémájára, amely sújtja Pakisztán Afganisztánnal határos két tartományát, az északnyugati részén fekvő Khyber Pakhtunkhwát és a délnyugati részén található Beludzsisztánt, ahol többfrontos terrorizmusellenes küzdelmet folytatnak.  

A fegyveresek a délnyugati Szindh tartomány fővárosában, Karacsiban is terrortámadásokat hajtanak végre, kifejezetten kínai állampolgárok ellen.

Ha a radikális terrorista csoportok, mint a Tehrik-i-Taliban Pakisztán (TTP) és az ILIÁ-K tevékenykednek Hayber Pahtunhvában, az agresszív szeparatista BLA terroristái leginkább Beludzsisztánban működnek. E két ideológiailag eltérő terrorista csoport közös jellemzője, hogy állítólag Afganisztánt ugródeszkaként használják pakisztáni tevékenységükhez, és néha együttműködnek.

A kabuli kormány tagadja, hogy részt venne ilyen tevékenységekben, vagy eltűrné azokat.

Stratégiai változás

A múltban a terrortámadások általában a biztonsági személyzet és az infrastruktúra elleni szórványos támadásokra, vagy a kormányzati járműveket célzó, házi készítésű robbanóanyagokkal végrehajtott (IED) támadásokra korlátozódtak. Az elmúlt hónapokban azonban a BLA terroristái által végrehajtott támadások biztonsági állomások, rendőrőrsök és kormányzati épületek ellen irányulnak.

A példátlan vonattámadás jó példa a megnövekedett kapacitásukra. Azt is mutatja, hogy jelentősen megváltozott a stratégiájuk és az olyan erőforrásokhoz való hozzáférésük, mint a pénz, a kifinomult fegyverek és a kommunikációs eszközök.

A helyzetet tovább bonyolítják azok a fegyverek, amelyek az afganisztáni amerikai és  NATO-csapatok kivonulása után maradtak. A jelentések szerint ezeknek a fegyvereknek nagy része a terroristák kezére került.

A gazdasági gondok és az ország növekvő politikai polarizációja miatt a rendszertől elidegenedett fiatal önkéntesek gyarapítják a terrorista csoportok sorait.

A vonateltérítés nyomán Sehbaz Sarif miniszterelnök kormánya megerősítette, hogy keményebb álláspontot fog képviselni a terrorizmus elleni küzdelemben.

A terrorizmusellenes műveletek súlyossága és mértéke - amelyek során a biztonsági erők az elmúlt 14,5 hónapban 1250 terroristát öltek meg, és 563 biztonsági alkalmazott vesztette életét - a helyzet komolyságát mutatja.

2024-ben a biztonsági erők 59 775 nagy és kis léptékű hírszerzésen alapuló műveletet hajtottak végre – ez körülbelül napi 164 műveletet jelent. 2025-ben azonban ez a napi átlag 180-ra nőtt.

Feltételezett afgán kapcsolat

Pakisztán, amely már régóta azzal vádolja az afgán tálibokat, hogy az országot terrorista csoportok központjává tették, a személyvonat eltérítése után szembefordult szomszédjával.

A pakisztáni külügyminisztérium és a hadsereg szóvivője azt mondta, hogy hírszerzési értesülések és műveleti megállapítások igazolják, hogy a vonattámadás elkövetői az incidens során kapcsolatban álltak az afganisztáni „vezetőkkel”.

Abdul Qahar Balkhi afganisztáni tálib külügyi szóvivő azonban az X platformon közzétett bejegyzésében visszautasította a pakisztáni állításokat, és felszólította Iszlámábádot, hogy „ilyen felelőtlen nyilatkozatok tétele” helyett oldja meg saját biztonsági és belügyeit.

“A beludzs ellenzék egyetlen tagja sincs jelen Afganisztánban, és a múltban sem volt, és semmilyen kapcsolatban nem állt az IÁ-val.”

Az afgán tálibokkal való kapcsolatok gyors romlását, amely egykor Pakisztán támogatója volt, sok pakisztáni-afgán megfigyelő meglehetősen ironikusnak tartja.

Egyes pakisztáni bírálók úgy vélik, hogy a kormány kiegyensúlyozottabb megközelítést alkalmazhatott volna az Afganisztánnal való kapcsolatok kezelésében, és nem emelhette volna túlságosan előtérbe egyetlen kérdést - a TTP elleni fellépés követelését.

A kritikusok szerint ez az egypontos stratégia és a nyílt nyomásgyakorlás csökkentette Iszlámábád befolyását Kabulban.

A Sahbaz-kormány azonban azzal vádolja az afgán tálibokat, hogy aláássák a dohai megállapodást, amely megtiltja az afgán terület harmadik ország elleni terrortámadásra használatát.  

Az egykori szövetségesek közötti feszült kapcsolat gyakori összecsapásokhoz vezetett a határ mentén, és Iszlámábád elkezdte kitoloncolni az okmányokkal nem rendelkező afgán migránsok, hogy nyomást gyakoroljon Kabulra.

Úgy tűnik azonban, hogy Iszlámábád stratégiája nem működik, mivel a nem együttműködő Afganisztán továbbra is az egyik kulcsfontosságú tényező, amely bonyolulttá teszi Pakisztán terrorizmus elleni küzdelmét.

India kapcsolata

Ahmed Şerif Çaudhry altábornagy, a pakisztáni hadsereg közkapcsolati főigazgatója (ISPR) pénteki sajtótájékoztatóján azzal vádolta Indiát, hogy támogatja a terrorizmust.

„Meg kell értenünk, hogy ebben a beludzsisztáni terrorcselekményben és a korábbiakban is a fő szponzor volt a keleti szomszéd (India)”.

Pakisztán régóta vádolja Indiát az államilag támogatott terrorizmussal, különösen a nyugtalan Beludzsisztánban, ahol 2016-ban letartóztattak egy indiai kémet, Kulbhushan Jadhavot.

Jadhav, a RAW indiai hírszerző ügynökség tisztviselőjét 2017-ben egy katonai bíróság halálra ítélte, mert terrortámadásokat tervezett és támogatott Pakisztánban.

Iszlámábád óvakodik India azon propagandatámadásaitól, amelyeket a hagyományos módon vagy a közösségi média útján terjeszt.  

Çaudhry vezérkari főnök szerint az indiai média hamis és mesterséges intelligencia által generált videók és fényképek segítségével próbálja legitimálni a terroristákat és a narratívájukat.

Belföldi ellentmondások

Bár a nemzetközi szereplők kétségtelenül súlyosbítják a pakisztáni terrorizmus problémáját, de ezt a belföldi ellentéteket kihasználva teszik.

A BLA terroristái, akik a közelmúltig marginalizált csoportok, sok fiatalt tudtak toborozni az állami túlkapások vádjainak hátterében, beleértve az eltérő hangok eltűnését az államukban.

Még a Pakisztán oldalán álló, többségi beludzs nacionalista pártok is felvetették az „erőszakkal eltűntetett emberek” kérdését, míg a kormány szerint ezek többnyire „spontán eltűnések”. A kormány azt állítja, hogy ezek az emberek azért tűntek el, hogy terrorista csoportokhoz csatlakozzanak.

Dr. Abdul Malik Baloch, volt beludzsisztáni miniszterelnök szerint az eltűnt személyek ügye az egyik legkényesebb kérdés a tartományban, amelyet a terroristák kihasználnak.

Számos beludzs nacionalista küzd a politikai és gazdasági kirekesztés érzésével, mondván, hogy az ásványi anyagban gazdag tartományuk erőforrásait nem osztják el igazságosan, megjegyezve, hogy a sokat hangoztatott Kína-Pakisztán gazdasági folyosó (CPEC) keretében zajló fejlesztések figyelmen kívül hagyják a helyi lakosságot.

A kormány szerint azonban 2010 óta Beludzsisztán részesedése a nemzeti erőforrásokból jelentősen megnőtt, és intézkedéseket hoztak a szegénység felszámolására, a társadalmi fejlődési mutatók javítására és munkalehetőségek teremtésére fiatalok számára Beludzsisztánban, amely még mindig az ország legelmaradottabb tartománya.

Az elmúlt évek politikai instabilitása Pakisztánban negatívan befolyásolta a terrorizmusellenes erőfeszítéseket és az ellen-narratíva kialakítását is.

Miközben széles körű nemzeti egyetértés van a vallási és etnikai indíttatású terroristák elleni küzdelemben, az ellenzéki pártok szerint a kormány egydimenziós, kizárólag az erőszak alkalmazásán alapuló megközelítése nem működik. Szerintük a terroristák elleni küzdelem mellett a kormánynak reformokat kell biztosítania, fel kell gyorsítania a fejlődést a terrorizmus által érintett területeken, párbeszédet kell folytatnia az érdekelt felekkel, biztosítania kell a jogállamiságot és védenie kell az alkotmányt.

A hadsereg azt teszi, amihez a legjobban ért: harcol a terroristák ellen. Ezt a nagyszerű erőfeszítést azonban reformokkal, párbeszéddel és a rendszertől elidegenedett pakisztániak szívének és elméjének megnyerésére irányuló erőfeszítésekkel kell támogatni és megerősíteni.