Mumbai, India – Néhány órával azután, hogy a 17. századi mogul császár, Aurangzeb sírjának eltávolítását követelve a hindu nacionalista csoportok tüntetést tartottak, vallási erőszak tört ki az indiai Nagpur városában, Maharashtra államban. Március 17-én este öt civil és legalább 33 rendőr sérült meg, mivel több gyújtogatás és kődobálás történt, ami arra kényszerítette a rendőrséget, hogy kijárási tilalmat rendeljen el a város egyes részein.

Nagpur azonban nem az a hely, ahol a leghosszabb ideig uralkodó mogul császár nyugszik. Aurangzeb sírja 500 kilométerrel nyugatra található, egy róla elnevezett körzetben, Aurangabadban, amelyet 2023-ban a második marátha harcos király után átneveztek Chhatrapati Sambhajinagarra, akit Aurangzeb 1689-ben megkínzott és kivégzett.

A kődobálás miatt letartóztatott muszlim férfiak nem a császár sírját védték. Ehelyett egy korábbi incidensre reagáltak, amikor a Hindutva aktivisták elégettek egy zöld chadart – egy szent szőnyeg másolatát, amelyet néha szentélyeknél ajánlanak fel, –mert azt hitték, Korán-idézetek vannak a szövetre nyomtatva.

Bollywood szította gyűlület

Március 18-án Maharashtra főminisztere, Devendra Fadnavis a törvényhozás előtt kijelentette, az Aurangzeb iránti népharagot – akit több indiai elítél a hindu templomok meggyalázása és az ortodox iszlám állama miatt – Bollywood újra felkorbácsolta.

A legújabb történelmi filmjük, a Chhaava, Chhatrapati Sambhaji, a marátha harcos király, Chhatrapati Shivaji fiának életrajzi filmje. A Chhaava – amelynek címe oroszlánkölyköt jelent – az év legnagyobb bevételű Bollywood-filmje lett, több mint 86 millió dollárt (750 crore rúpiát) hozva alig több mint egy hónap alatt.

A Vicky Kaushal főszereplésével készült film a Bollywood-filmek olyan listájához csatlakozott, amelyek elmosódott határt húznak meg a történelmi elbeszélés és a nyílt propaganda között. Olyan produkciók, mint a The Kashmir Files [Kasmíri akták], a The Sabarmati Report [A Sabmarti-jelentés], az Article 370 [370-es cikkely] és a Swatantrya Veer Savarkar eltúlzott vagy egyoldalú narratívákat közvetítettek, ezzel erősítve az ideológiákat és a megosztó politikai retorikát.

Amikor 2023-ban megjelent a The Kerala Story [A Keral történet], előzetésében azt próbálták beállítani, hogy Keralából több mint 32 000 nő csatlakozott az ILIÁ-hoz. Ezt a számot később háromra módosították.

Ugyanez az iszlamofób szál húzódott a The Kashmir Files című filmben, amely az 1990-es években a hindu kasmíri panditok exodusát mutatta be a muszlim többségű és militánsok által sújtott Kasmír-völgyből. A film ábrázolása annyira „provokatív és egyoldalú” volt, hogy Szingapúr betiltotta a vetítését.

Indiában azonban maga a miniszterelnök, Narendra Modi is a film megtekintését ajánlotta, valamint több városban, köztük Agrában, Hyderabadban és Bhatkalban a hindu szélsőséges aktivisták tüntetéseket tartottak a film levetítése érdekében.

Más régiókban a mozinézők tömeges bojkottal fenyegették meg a muszlim tulajdonban álló vállalkozásokat, vagy „Jai Shri Ram” szlogeneket skandáltak. Ez a kifejezés, amely egykor a „győzelem Rámának” jelentésű vallásos üdvözlés volt, mostanában a hindu nacionalista agresszió jelszavává vált.

A történelem módosítása

Bollywood nacionalista eposzai nemcsak újra keretet adnak a történelmnek – hanem el is törlik annak összetettségét, egyszerű hősökké és gonoszokká alakítva az árnyalt alakokat. A Chhaava, akárcsak a Samrat Prithviraj (2022) és a Swatantrya Veer Savarkar (2024), egy hiper-nacionalista múltképet népszerűsít: a hindu uralkodókat nemes harcosokként ábrázolják, míg a muszlim uralkodókat elnyomóként – a cél a közösségek polarizálása.

A hétköznapi, Indiában élő 160 millió muszlim ellen irányuló előítéletek normalizálására tervezett ábrázolások — és a közönség hisztérikus fogadtatása — nemcsak a finomságokat, hanem a kényelmetlen igazságokat is félresöprik.

Maharastrában a Hindutva vezetői, köztük az állam vezetője, Fadnavis ígéretet tettek arra, hogy fellépnek minden olyan tiszteleteletlen magatartás ellen, amely sérti Chhatrapati Sambhaji Maharaj emlékét.

Sambhaji-t a Chhava történetében tökéletes vezetőként magasztalják. Mégis, M.S. Golwalkar, a hindu szélsőjobboldali Rashtriya Swayamsevak Sangh (RSS) egyik korai vezetője alkalmatlannak tartotta őt a vezetésre. Még Veer Savarkar, a Hindutva egyik legismertebb alakja is írt Sambhaji állítólagos hibáiról.

Hasonlóképpen, Aurangzeb — akit az indiai társadalom nagy része megvet — utolsó éveit önmegtartóztatásban töltötte, imakapszulákat varrt, és egyszerű sírt választott Zaynuddin Shirazi szúfi szent sírja közelében, mint vallásos cselekedetet. Shirazi és Aurangzeb nyugvóhelye Khultabadban található, egy megerősített városban, amelyet a misztikus szúfi szentek sírjainak szép fehér kupolái díszítenek.

A kortárs filmipar egyszerűbbnek, és sokkal nyereségesebbnek találja egy élesen polarizált társadalomban, hogy egy árnyalt és összetett narratívát helyettesítsen lineáris történetekkel, ahol nincs helye a hindu hősök bűnösségének vagy tévedhetőségének, miközben a bűnösséget és erőszakot máshová helyezik el.

Mivel Bollywood olyan erőteljes hatással van a kulturális normákra, ez a harc a történelmi emlékezés politikájáról elhomályosítja, hogy hogyan — és valóban, hogy — értelmezzük és navigáljuk a történelmi tragédiákat, vagy hogyan használjuk azokat eszközként a politikai pontszerzéshez.

Aurangzeb 1707-ben hunyt el, több mint száz évvel azelőtt, hogy a brittek legyőzték a Maratákat 1818-ban.

A gyűlölet, mint üzleti modell

Aurangzeb sírjának lebontására irányuló követelés, amely az Indiai Régészeti Felügyelet (ASI) védettsége alatt áll, nem új, de március 9-én Maharashtra vezető miniszterelnöke nyíltan támogatta azt egy „jogi folyamaton keresztül.” Ezt egy héttel megelőzően egy muszlim törvényhozót felfüggesztettek, aki csupán azt mondta, Aurangzeb nem volt kegyetlen uralkodó.

A viták kontextusát a hindu szervezetek rendezvényei adták, amelyeket a Chhaava című film váltott ki, és amelyek a sír eltávolítását kérték. Ezeken a rendezvényeken mondott beszédet a BJP törvényhozója a dél-indiai Telangana államból, T. Raja Singh, aki kulcsfontosságú polarizáló szereplője volt több BJP kampánynak, valami több gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügy is indult ellene.

Március 20-án az ASI akadályokat helyezett el a sír két oldalán Khultabadban, miközben a rendőrség fokozta a biztonságot a helyszínen. Két nappal a Nagpur-i erőszak előtt a Hindutva csoport, és a Vishwa Hindu Parishad aktivistái azzal fenyegetőztek, hogy eltávolítják a sírt, „ahogyan azt a Ram Janmabhoomi mozgalom idején láttuk,” utalva arra, amikor a hindu tömegek 1992-ben lerombolták a Babri Mecsetet.

Mindeközben a Maharashtra rendőrsége 140 vallási feszültséget szító bejegyzés eltávolítására kérte a közösségi média oldalakat.

A nagpuri erőszak nem egy elszigetelt eset, hanem egy olyan rendszer része, amely a vallási polarizáción alapszik, ahol a filmek felkorbácsolják a történelmi sérelmeket, a politikusok pedig felerősítik azokat, és az utcai provokációk erőszakká formálják őket.

Ebben a visszacsatolási ciklusban a filmes látványosságok és az utcai provokációk keresztezik egymást, hogy együttműködjenek Bollywooddal, ellenségeket gyártsanak, és örökre beszennyezzék nemzetünk és hovatartozásunk fogalmát.