Röviddel azután, hogy a nap első sugarai átszűrődnek kopott sátrának poros szövetén, Mohammad al-Tais megviselt ujjaival elkezdi úd (arab lant) hangszerének hangolását. A húrok lágy pendülése betölti a jemeni Marib tartomány keleti részén található al-Suwaida menekülttábor csendjét.

A tábor lakói, fiatalok és idősek egyaránt hamarosan összegyűlnek körülötte az általa játszott népdalok ismerős dallamaihoz vonzódva.

„Az ő bátorításuk az, ami továbbvisz engem” – mondta al-Tais. „Az ő lelkesedésük az iránt, amit csinálok, segít legyőzni minden akadályt.”

Egy olyan országban, ahol a művészetek az utolsó helyen állnak a prioritások között, al-Tais a háborús évek alatt jemeni népdalokat adott elő egyszerű úd hangszerével, hogy boldogságot hozzon és ünnepi pillanatokat teremtsen az al-Suwaida tábor lakóinak.

A tábor, amely több mint 15 000 belső menekültnek ad otthont, az egyik legnagyobb a tartományban. Az olyan belső menekültek, mint al-Tais, többszöri költözés után találtak itt menedéket.

2025-re Jemen brutális háborúja már a második évtizedébe lépett, maga mögött hagyva a széles körű pusztítást, tömeges kitelepítéseket és mély pszichológiai sebeket.

Milliók szenvedtek éhségtől, megélhetésük elvesztésétől és ismételt elűzetéstől – az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) szerint mindezt súlyosbította a kritikusan alulfinanszírozott humanitárius segítségnyújtás.

A több mint 2,1 millió belső menekültnek otthont adó Maribban a sebezhető csoportok gyakran nem jutnak hozzá a pszichológiai támogatáshoz, illetve nem férnek hozzá a biztonságos terekhez, miközben a háború, az otthonaik kényszerű elhagyása és a nélkülözés pszichológiai sebeit viselik.

Ahogy a hagyományos védekezési mechanizmusok meginognak, néhány jemeni szokatlan gyógyulási formákhoz fordul. Ezek között olyan alulról szerveződő művészeti kezdeményezések is találhatók, amelyeket közvetlenül a konfliktus által érintettek vezetnek, valamint amelyek zenét és vizuális kifejezést használnak a közösségi ellenálló képesség erősítése és az összetartozás érzésének újjáépítése érdekében.

Habár ezek az erőfeszítések kihívásokkal néznek szembe Al-Tais elmondta, a korlátozott források, az intézményi támogatás, illetve az elismerés hiánya néha elcsüggesztő lehet. Mégis, a társai körében tapasztalható mély érzelmi menekülés és kulturális kapcsolódás iránti igény, valamint a zenéje iránti elismerés továbbra is motivációként szolgál számára.

„A dallamaival gyönyörű pillanatokat adott nekünk, lehetővé téve, hogy elfelejtsük a háború, a kényszerű kitelepítés és az alapvető szükségletekért folytatott napi küzdelem fájdalmát” – mondta el Ahmed Ibrahim, az al-Suwaida tábor egyik belső menekültje. „Mélyen hálásak vagyunk azért, amit nyújt; szépséget hoz az aggodalmak terhe alatt.”

Al-Tais, – aki önállóan tanulta meg az údon eljátszani a hagyományos dalokat, – elmondta, miután beszerzett egy údot, az otthonában, a Szanaa keleti részén található Naham körzetben kezdett el gyakorolni. Idővel tökéletesítette mesterségét, amelyet a hangszer iránti mély szenvedélye táplált. Az úd iránti elkötelezettsége akkor sem szűnt meg, amikor a háború kitörésekor otthona egy légicsapás során megsemmisült, és menekülni kényszerült. Miközben a lakhelye elhagyására kényszerült, sikerült új údot vásárolnia, így folytathatta a szenvedélyét.

Oktatás művészettel

Marib más részein a vizuális művész és művészetpedagógiai doktorátussal rendelkező Altaf Hamdi 2024 januárjában kifejezetten a kitelepített gyermekek számára indított egy művészeti kezdeményezést. A Marib-alapú Képzőművészeti Fórumon keresztül csapata tíznapos programot kínált több táborban, amely egy gyermekművészeti kiállítással zárult.

„A kitelepített gyermekeknek különösen szükségük van a művészetre” – mondta el Hamdi – „Szükségük van a gondoskodásra, a bátorításra, valamint a szabadságra, hogy ki tudják magukat fejezni.”

A kezdeményezés tevékenységei között szerepelt a festés, szobrászat, színház, illetve közösségi művészeti projektek. Hamdi szerint ezek a kreatív lehetőségek kulcsszerepet játszanak abban, hogy a gyermekek újjáépítsék kulturális identitásukat és biztonságos, képzeletgazdag térben dolgozzák fel traumáikat.

„Ezekben a műalkotásokban a történeteiket láttuk – fájdalmasakat és reményteljeseket egyaránt” – magyarázta a TRT World-nek. „A művészet az ő hangjuk lesz, és a legtöbbjükszámára talán az egyetlen menedék.”

Bár a kezdeményezés tevékenységei rövidek voltak, Hamdi szerint művészeti alapú projektje „mély és tartós hatást gyakorolt a Marib táborokban élő gyermekekre.”

A gyermekek és szüleik túlnyomórészt pozitív visszajelzései megerősítették a projekt értékét, emellett az otthonaikat elhagyni kényszerült gyermekek számára erős motivációt adtak a hasonló programok fejlesztésére,

„A szülők szívből jövő javaslatokkal és kérésekkel fordultak hozzánk, miszerint bővítsük ezeket a programokat” – mondta. „A válaszuk felnyitotta a szemeket, és megmutatta, mennyire nélkülözhetetlen ez a munka.”

So’al Wadha, egy 11 éves kislány, nagyon örült ennek a kezdeményezésnek. A TRT World-nek elmondta, szeretné, ha ezek a művészeti tevékenységek folytatódnának, és a gyermekek állandó helyet kapnának, ahol rajzolási és színezési eszközökkel dolgozhatnak.

Egy hasonló kezdeményezés keretében a maribi Jaw al-Nessim táborban Asia Faris, – akit a háború szintén elűzött az otthonából – a saját sátrában egy rögtönzött óvodát hozott létre. Az ötlet abból született, hogy megfigyelte a táborban élő gyermekek aggasztó viselkedését, hiszen több gyermek is elvesztette a szüleit a háború során.

„Néhány gyermek elkezdte magát elszigetelni” – mondta. „Mások már nagyon fiatalon agresszivitást mutattak. Ez veszélyes jel volt a jövőjükre nézve.”

Így elhatározta, hogy közbelép. A sátrát átalakította egy biztonságos és gondoskodó térré az alapfokú oktatás és a gondozás érdekében. Az oktatás fő eszközeként a művészetet, rajzolást, modellezést és a kreatív játékokat használta. Tapasztalatai alapján a gyermekek nemcsak könnyebben tanulnak, hanem magabiztosabban és békésebben fejezik ki magukat.

„A művészet kapuvá vált” – mondta. „Segített a gyermekeknek elsajátítani az ismereteket, felfedezni tehetségüket, és még a viselkedésüket is megváltoztatni. Az óvoda menedékké vált, ahol a gyermekek érzelmeiket és identitásukat fedezhették fel színjátszás, szerepjáték és kreatív tevékenységek révén.”

Faris szerint az elmúlt két évben körülbelül 60, hét év alatti gyermek részesült a kezdeményezés előnyeiből. Jelenleg 30 gyermek jár az óvodába.

Pozitív változások hatása

Abdulghani Saleh, egy al-Naseem táborban élő belső menekült apa a hatéves lányát egy hasonló informális óvodába iratta be. Elmondása szerint a változás „azonnali” volt.

„Folyamatosan rajzolni és színezni kezdett, még otthon is” – mondta el a TRT World-nek. „Fegyelmezettebbé vált, lelkesedett az órák iránt, és boldogabb lett. Az ilyen programok meghatározó fontossággal bírnak, nemcsak a tehetség ápolására szolgálnak, hanem a gyermekek fájdalmának enyhítésére is, hiszen a táborokban nincs valódi terük játszani vagy önmaguk lenni.”

Az ilyen alulról szerveződő erőfeszítések által inspirálva a Maribban működő IDEA Oktatási Alapítvány úgy döntött, hogy kiterjeszti a kezdeményezést.

Az első óvodai kísérlet sikeréből merítve a szervezet kidolgozott egy strukturáltabb programot, majd kiterjesztette azt a kormányzóság egész területére. 2025-re a Saba Óvodák néven ismert program 43 ingyenes óvodát hozott létre az otthonaikat elhagyni kényszerült gyermekek számára.

Mofaddal al-Jadi, a Saba Óvodák projekt igazgatója szerint ezek a központok jelenleg 120 képzett gondozót és oktatót foglalkoztatnak.

„A cél az, hogy megértsük a gyermekek pszichológiai szükségleteit, és támogassuk őket a háború traumáinak leküzdésében” – mondta. „Nemcsak a tankönyveken keresztül, hanem a játékokon és művészeteken keresztül oktatást és érzelmi támogatást nyújtunk. Eddig körülbelül 2000 gyermek részesült ebből a 2024-2025-ös tanévben.”

Ennek ellenére a program jelentős akadályokkal néz szembe. Al-Jadi megjegyezte, az óvodák többsége közösségi támogatásból és a szervezet korlátozott erőforrásaiból működik. Az állandó adományozói finanszírozás biztosítására tett erőfeszítések eddig sikertelenek voltak, amely veszélyezteti a kezdeményezés fenntarthatóságát.

„A kihívás most az, hogy folytassuk” – mondta. „Ezeknek a gyermekeknek következetességre, gondoskodásra és reményre van szükségük. Mindent megteszünk, hogy ezt megadjuk nekik, egy osztályterem, egy festmény, egy mosoly egyszerre.”

Ez a cikk az Egab együttműködésével készült.