Mindössze 13 évesen Zulaikha Patel büszkén állt ki természetes hajával, metaforikusan ökölbe szorított kézzel az intézményi rendszer ellen, amely megpróbálta eltörölni az identitását. Közel egy évtizeddel később a dél-afrikai antirasszizmus és társadalmi igazságosság aktivistája, író és társadalmi vállalkozó továbbra is rendíthetetlen elkötelezettséggel küzd céljaiért.

Az isztambuli TRT World Forum által szervezett NEXT 2025 rendezvényen Patel nemcsak személyes útjáról beszélt, hanem egy erőteljes ellenállási tervet is bemutatott, amely az identitás visszaszerzésére és a történetmesélésen keresztüli gyógyulásra összpontosít.

„Azért hiszek ennyire az antirasszizmusban, mert úgy gondolom, ez a kulcsa sok más társadalmi probléma megoldásának” – mondta el Patel a TRT World-nek.

„Abban a pillanatban amikor elveszítjük a képességet, hogy meglássuk az emberiességet abban, aki másképp néz ki, mint mi, akkor gyökeret ereszt a rasszizmus a társadalom szövetében. Ez az a pillanat, amikor érzéketlenné válunk arra, hogy mennyire fontos egy igazságos és egyenlő világban élni, ahol különböző emberek léteznek.”

Patel, aki nemzetközi ismertségre tett szert egy iskolai antirasszista tüntetés vezetésével, később pedig mint gyermekkönyvek szerzőjeként ismét köztudatbe került elmondta, „Folytatni fogom a felszólalást, mert úgy gondolom, továbbra is beszélnünk kell.”

Egy pillanat, amely elindított egy mozgalmat

Patel története 2016-ban kezdődött a Pretoria Girls' Középiskolában, ahol 13 évesen tüntetést szervezett az iskola azon szabályai ellen, amelyek megtiltották a fekete diákoknak, hogy természetes afro- vagy rasztafrizurát viseljenek. A szabályok az afrikai nyelvek használatát is korlátozták az iskolában.

„Elindítottam egy mozgalmat az intézményesített rasszizmus ellen, amelyet #StopRacismAtPretoriaGirlsHigh néven ismertek meg” – emlékezett vissza Patel. „Ez rávilágít Dél-Afrika jelenlegi állapotára, ahol bár az apartheid rendszer már nem alkotmányos, a rasszizmus nem tűnt el. Ami akkor alkotmányos volt, most privatizált és intézményesített formában létezik.”

A mozgalom országos vitát indított el, amely, ahogy Patel megjegyezte, „soha nem kezdődött el az apartheid végét követően – egy beszélgetés az identitásról, az ellenállásról és a rasszizmusról.”

Patel számára a tüntetés nem csupán a diszkriminatív szabályok elleni tiltakozás volt. Ez egy élethosszig tartó küldetés kezdete volt. „Egy fajok közötti családban nőttem fel – apám indiai, anyám pedig fekete dél-afrikai nő –, így első kézből tapasztaltam meg, hogy az identitásomat nem fogadják el vagy értik meg” – magyarázta.

Politikai tudatosságát annak köszönheti, hogy Dél-Afrika demokráciájának korai éveiben nőtt fel, amikor a faji feszültségek még mindig érezhetők voltak az apartheid vége ellenére. Frantz Fanontól inspirációt nyerve kihangsúlyozta, „Minden generációnak megvan a maga küldetése.” Hozzátette, „Nelson Mandela generációja politikai felszabadulást hozott. Habár a politikai felszabadulás nem létezik gazdasági és mentális felszabadulás nélkül. A törvények megváltozhatnak, de az embereknek is változniuk kell.”

A toll, mint fegyver

Patel aktivizmusa hamarosan irodalmi formát öltött. 17 évesen kezdte el írni első könyvét, a My Coily Crowny Hair [Az én fürtös koronás hajam] című művet, amelyet 19 évesen publikált. A gyermekeknek szóló könyv Lisa Khanya történetét meséli el, aki édesanyja és nagymamája segítségével tanulja meg szeretni természetes afrofrizuráját.

„Az afrikai haj több, mint egyszerű haj – ez identitás, ősi örökség, az ellenállás szimbóluma” – mondta el Patel, miközben a könyvei témáit magyarázta. „Azért kezdtem el gyermekkönyveket írni, mert hiszem, a gyerekek azzá válnak, amit olvasnak… különösen az afrikai gyerekek, színes bőrű gyerekek, akiknek szükségük van arra, hogy pozitívan lássák az identitásukat.”

Történetei nemcsak a fiataloknak szólnak, hanem azoknak a felnőtteknek is, akik egykor olyan gyerekek voltak, akiknek nem adtak meg ezt az elismerést. „Azért írok, hogy a felnőttek is meggyógyíthassák belső gyermeküket” – mondta. „Az identitás pozitív ábrázolása gyógyító hatású.”

2023-ban Patel egy újabb könyvvel jelentkezett, a Brave Like Me [Bátor, mint én] című művel, amely a gyermekek aktivizmusra és bátorságra való nevelését célozza. „Megtanítja a gyerekeket arra, hogyan legyenek bátrak, hogyan használják a hangjukat, valamint azt, hogy az aktivizmusnak nincs korhatára vagy mérete. A bátorságnak sincs korhatára vagy mérete.”

Patel szerint a történetmesélés – legyen az írott, vizuális vagy előadói – kulcsszerepet játszik a faji trauma gyógyításában. „Amikor egy alulreprezentált identitást pozitív fényben ábrázolnak, az tiszteletet ébreszt az iránt az identitás iránt” – magyarázta. „Hiszen ha valamit sokáig nem látsz, soha nem fogod megérteni annak jelentőségét.”

A fiatal aktivista reméli, hogy könyvei nemcsak a fekete vagy marginalizált olvasók előítéleteit kérdőjelezik meg, hanem a fehér közönség gondolkodását is formálják. „Az emberiség számára írok könyveket, nem csak azoknak, akik faji traumát éltek át” – jegyezte meg. „Remélem, hogy az európai származású emberek, akik olvassák a könyveimet, elkezdik megváltoztatni a mélyen gyökerező faji gondolataikat, és megérthetik az alulreprezentált identitások jelentőségét.”

A következő fejezet

Ahogy a világ az új generációs aktivisták ellenállásának új körvonalait figyelik, Patel továbbra is tisztánlátásával és meggyőződésével inspirálja az embereket. Arról, hogy életében mi a következő lépés az alábbiakat mondta:

„Továbbra is ki kell állnunk egy igazságos világért, amely hisz az emberi jogokban – nem csak egy kisebbség számára, hanem minden ember számára, és egy olyan világ számára, amely valóban antirasszista.”

Legyen szó tüntetésről vagy publikálásról, Patel rendíthetetlen az igazságért folytatott harcában. Élete bizonyíték arra, hogy a fiatalok által vezetett aktivizmusnak, az identitás visszaszerzésének, illetve a történetmesélés gyógyító erejének mekkora hatása lehet.

Patel szavaival élve: „Az aktivizmusnak nincs kora. A bátorságnak nincs mérete.”