A török származású idegsebész, Prof. Gazi Yaşargil úttörő innovációi újradefiniálták az agyműtéteket, valamint elnyerte az „Évszázad idegsebésze” címet 99 éves korában, 2025 június 10-én hunyt el.

Halálhírét a török egészségügyi miniszter, Kemal Memişoğlu erősítette meg, aki Yaşargilt „az orvostudomány kiemelkedő alakjának” nevezte, valamint megígérte, meg fogja őrizni az örökségét.

„Mély szomorúsággal értesültem Gazi Yaşargil professzor haláláról, akit a szakterülethez való páratlan hozzájárulásaiért ”az 'Évszázad idegsebészének' neveztek – írta Memişoğlu a közösségi médián.

„Egy csaknem egy évszázadot felölelő élet során a tudománynak szentelte magát, valamint számtalan olyan eredményt ért el, amelyek mindannyiunk számára inspirációt jelentenek. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy tiszteletben tartsuk az örökségét. Nyugodjon békében, és találjon örök nyugalomra a túlvilágon.”

Yaşargil, aki a 20. századi orvostudomány egyik meghatározó alakja volt, leginkább a mikrosebészeti technikák és eszközök kifejlesztéséről ismert, amelyek forradalmasították az olyan betegségek kezelését, mint az aneurizmák, agydaganatok és epilepszia. Az általa kifejlesztett, ma már széles körben használt „Yaşargil-klipsz,” amelyet agyi aneurizmák kezelésére használnak, a világ minden táján az idegsebészeti műtők alapvető eszközévé vált.

Yaşargil agyi rendellenességek kezelésének megközelítése segített a mikroneurosebészetet a modern orvostudomány alapvető tudományágává tenni.

Yaşargil 1925-ben, Türkiye egyik keleti kisvárosában, Lice-ben született. Az alapfokú tanulmányait Ankarában végezte el, majd beiratkozott az Ankara Egyetem Orvostudományi Karára.

A második világháború zűrzavara közepette Németországban, majd a svájci Bázeli Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1950-ben orvosi diplomát szerzett.

Orvosi pályafutását a pszichiátria területén kezdte el a Berni Egyetemen, de hamarosan az idegsebészetre váltott – egy olyan területre, amelyen kitörölhetetlen nyomot hagyott történelemben.

1957-ben csatlakozott a Zürichi Egyetemi Kórházhoz, ahol 1965-ben adjunktus lett. Ugyanebben az évben elkedte a kutatási együttműködést a Vermonti Egyetemen Prof. Peardon Donaghy professzorral, ahol a mikrovaszkuláris sebészetet új szintre emelte.

Az ezt követő évtizedekben Yaşargil idegsebészek generációit képezte ki, akik közül többen a szakterület vezetőivé váltak.

1999-ig a Zürichi Egyetem Idegsebészeti Tanszékét vezette. Ugyanebben az évben a globális hatását az Idegsebészek Kongresszusán elismerték, ahol hivatalosan is az „Évszázad idegsebészének” titulálták.

A precizitás, alázat és együttérzés ritka keveréke

Yaşargil hatása túlmutatott az innováción. Páciensei és kollégái számára egyaránt a precizitás, alázat és együttérzés ritka keverékét testesítette meg.

Egykori paciense, Fatima Betül Baştürk első kézből tapasztalhatta meg a kiemelkedő idegsebész emberségét.

„2016-ban súlyos fejfájások miatt elmentem egy MRI-vizsgálatra. Ez egy csomót mutatott ki az agyamban” – mesélte el a TRT Worldnek. „Ez a pillanat egy mélyen érzelmes utazás kezdetét jelentette. Több szakemberrel is konzultáltam, köztük Uğur Türe professzorral – a néhai Yaşargil professzor tanítványával.”

Elmesélte, hogy nővérével, akik mindketten egészségügyi szakemberek, együtt keresték fel Türe-t. Amikor Türe megtudta szakmai hátterüket, részletesen elmagyarázta a műtét kockázatait és előnyeit. Viszont amikor Yaşrgil észrevette a nő szorongását közbelépett.

„Amikor Türe professzor éppen a műtét során felmerülő komplikációkat magyarázta, valószínűleg rémültnek – talán ijedtnek – tűnhettem” – mondta. „Ekkor Gazi Hoca felállt, intett a kezével, és azt mondta: 'Ne ijesztgessétek a gyerekeket!'”

Ami ezután következett, az a férfi szellemiségét tükrözte, akit nemcsak intellektusáért, hanem gyengéd megnyugtató képességéért is tiszteltek. Felvett egy agymodellt, leült egy dohányzóasztalra előtte, és lenyűgöző tisztasággal kezdett magyarázni.

„'Nézze,'mondta,' a problémája itt van, innen idáig terjed. Vannak eszközeink, amelyek bemennek – tip tip tip – és kitisztítják. Nincs miért aggódnia.'”

Ezután levett egy könyvet a közeli polcról, kinyitotta egy olyan résznél, amely Türe hasonló esetekkel kapcsolatos műtéti eredményeit dokumentálta, majd megmutatta neki. „'Nézze,' mondta, 'ennyi műtétet végeztek el. Egyetlen haláleset sem történt. Ön rendben lesz. Az ön esete nagyon jól kezelhető.'”

„Az agydaganat diagnózisa félelmet és rettegést hoz magával. Gazi Hoca levette rólam ezt a terhet. Megnyugtatott, és nyugodtan, magabiztosan mentem el a műtétre. Az a megnyugvás, amit adott – szavakkal leírhatatlan érték” – emlékezett vissza.

„Még a műtét után sem hagyott magamra. Részt vett minden utókövetésen Türe professzorral, ugyanabban a székben ült mellette, keresztbe tett lábakkal, jegyzetfüzettel a kezében, csendben jegyzetelve.”

Nyugtató jelenlét

Páciensei számára Yaşargil több volt, mint egy sebész. Jelenléte a legfélelmesebb időkben nyugalmat teremtett. Tanítványai számára aprólékos mentor volt. A világ számára pedig egy tudós, aki alapvetően újraírta, hogy mit érhet el az emberi agy – és az emberi kéz.

Ahogy halálhíre végigsöpört az orvosi közösségen, a világ minden táján megemlékeztek róla.

Korábban, Zürichi Egyetemi Kórház Idegsebészeti Tanszéke és a Neurológiai Sebészet Világakadémiája közös szervezésében Yaşargil 100. születésnapját ünnepelték volna meg. A szervezők a „Yaşargil 100. évfordulós szimpózium” megrendezését tervezték – tisztelgésként Yaşargil rendkívüli öröksége, valamint az idegsebészet területén nyújtott páratlan hozzájárulásai előtt.

Azok számára, akik csendes konzultáció során ültek vele szemben, látták, ahogy gondosan szétszerel egy agymodellt, vagy a magabiztos biztatásait hallgatták – az öröksége mélyen személyes.

„Isten legyen irgalmas a lelkéhez” – mondta Baştürk. „Nagyon, nagyon különleges helyet foglal el a szívemben.”