A nyugati média jelentős része évekig következetes narratívát tartott fenn Izraellel kapcsolatban, előtérbe helyezve Izrael biztonsági aggodalmait és önvédelemhez való jogát, miközben a palesztin szenvedéseket háttérbe szorította tudósításaiban.

Annak ellenére, hogy október 7. óta Izrael katonai művelete következtében feltétlezhetőleg 77 000 és 109 000 közötti palesztin civil vesztette életét, ezek a kiadványok csak nemrégiben kezdték megkérdőjelezni Izrael erkölcsi alapjait a háború során, valamint kezdték visszavonni a hosszú ideje fennálló támogatásukat az izraeli katonai akciók iránt.

Az elmúlt hetekben olyan kiadványok, mint a Financial Times és a The Economist, éles kritikákat fogalmaztak meg az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu háborús terveivel, illetve Washington beavatkozási vonakodásával kapcsolatban.

A The New York Times véleményrovatának vezetője, Thomas Friedman, korábban Izrael támogatójáként volt ismert, ezúttal arra figyelmeztet, hogy „ez az izraeli kormány nem a szövetségesünk,” emellett azzal vádolta, hogy aláássa az amerikai érdekeket a régióban.

Ugyanezen a héten a Financial Times szerkesztőségi cikke elítélte „a Nyugat szégyenletes hallgatását Gázáról,” míg a The Atlantic Netanjahu az ígért „abszolút győzelmét” a palesztinok etnikai tisztogatásával hozta összefüggésbe.

A The Economist kijelentette, a háborúnak „véget kell érnie,” valamint felszólította az amerikai elnököt, Donald Trumpot az ígért „tűzszünetet” kikényszerítésére.

Mi magyarázza ezt a hirtelen kritikus hangvételű fordulatot a nagy médiaplatformok részéről Izraellel szemben? Vajon ez egy alapvető átrendeződést jelez az Izraellel kapcsolatos nemzetközi diskurzusban?

„Netanjahu nem a barátunk”

A nyugati média Izraellel kapcsolatos közelmúltbeli észrevehető változása nem tűnik véletlenszerűnek.

Az időszerű szerkesztőségi cikkek a Fehér Ház és Netanjahu közötti nyilvános nézeteltéréseket tükrözik a gázai stratégiával és Iránnal kapcsolatban, valamint egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Izrael offenzívája katonailag megrekedt és politikailag visszafelé sült el, miközben az izraeliek több mint 60 százaléka ellenzi az újabb szárazföldi támadást, továbbá a tartalékosok behívása is válasz nélkül marad.

Ahogy a civil áldozatok száma emelkedik, a szerkesztőségi cikkek arra figyelmeztetnek, hogy Izrael folyamatos gázai inváziója „népirtássá” válik.

A BBC által idézett közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak mindössze 46 százaléka támogatja Izraelt – ez a legalacsonyabb arány 25 év alatt – míg a palesztinok támogatottsága elérte a példátlan 33 százalékot.

A média átrendeződése egybeesik a Netanjahu és a Trump-adminisztráció közötti növekvő feszültségekkel is, amelyeket Shalom Lipner a Foreign Policy cikkében részletez egy lehetséges „ütközési pályáról” Netanjahu és Trump között.

A cikk szerint az izraeli miniszterelnök „gyorsan rájön, hogy politikai mozgástere drámaian beszűkült” Washingtonban, ahol a republikánus támogatás most „Trump varázsa alatt működik.”

Ezt az aspektust azt is alátámasztotta, hogy Trump a közel-keleti látogatása során kihagyta Izraelt, miszerint „jelenleg semmit sem nyerhet egy izraeli látogatással.”

„Ez az izraeli kormány olyan módon viselkedik, amely veszélyezteti az Egyesült Államok keményvonalas érdekeit a régióban. Netanjahu nem a barátunk” – állt Friedman NYT-cikke közvetlenül Trump elnökhöz szólva

A cikk szerint a Netanjahu-kormány prioritása nem a béke, hanem „Ciszjordánia annektálása, a gázai palesztinok kiűzése, valamint ott az izraeli telepek újbóli létrehozása.”

Ez a változás azonban nemcsak politikai okokra vezethető vissza, hanem katonai nehézségekre is.

Figyelembe véve, hogy május elején egy magányos Húszi rakéta áthatolt Izrael amerikai gyártmányú THAAD védelmi rendszerén, valamint a Ben Gurion repülőtér lezárására és minden járat landolására kényszerült, a jemeni csoport áttörése váratlan gyengeséget tárt fel az amerikai rakétapajzsban.

A veszélyeket tovább súlyosbította három vadászgép és hét Reaper drón elvesztése.

Ezek a kudarcok aláássák Washington érdekeit a régióban, és magyarázatot adhatnak arra, hogy a hírforrások miért gondolják újra álláspontjukat Izrael háborújával kapcsolatban.

Az Egyesült Államok azóta aláírt egy „tűzszünetet Washington és a szanaai illetékes hatóságok között,” amely Izraelt kihagyva a megállpodásból korlátozta a Húszi támadásokat amerikai hajók ellen.

Ugyanaz a régi történet

A CNN egykori nemzetközi tudósítója és az International Network for Aid, Relief and Assistance (INARA) alapítója, Arwa Damon úgy véli, a nyugati média Izraellel kapcsolatos jelenlegi megközelítésének változása a 2003 utáni iraki tudósítások ismerős mintájára emlékeztet.

„Ez hasonló ahhoz, amit a 9/11 utáni időszakban láttunk, amikor a a Bush-adminisztráció háborús vonatához csatlakoztak a nyugati média felületek, így kritikusabbá váltak az Egyesült Államok vezette iraki invázióval szemben, megkérdőjelezve és bírálva az adminisztrációt, amelynek bemutatott narratívája nem egyezett azzal, amit a média a helyszínen első kézből tapasztalt” – mondta el a TRT Worldnek.

Ugyanez a minta – érvelt Damon – sokkal lassabban játszódott le Gázában, mert a külföldi tudósítókat kizárták, és az egyetlen következetes szemtanúk a helyi újságírók, akiknek munkájában több szerkesztő vonakodott megbízni.

„Izrael és Gáza esetében ez a változás hosszabb időt vett igénybe. Izrael éppen ezért nem engedi be a külföldi médiát Gázába, és sajnos a palesztin újságírókat, akik hihetetlen munkát végeznek, még mindig olyan szemüvegen keresztül nézik, amely megkérdőjelezi hitelességüket” – tette hozzá Damon.