Öt országra kiterjedve - Kazahsztán, Oroszország, Türkmenisztán, Azerbajdzsán és Irán - a Kaszpi-tenger vízszintje az elmúlt években csaknem fél méterrel csökkent. A szakértők figyelmeztetnek, ez több mint szezonális változás; ez egy olyan válság, amely a régió jövőjét fenyegeti.

Az iráni Vízügyi Kutatóközpont vezetője, Mohammad Reza Kavianpour megerősítette ezt az aggasztó tendenciát. Csak az elmúlt év során a vízszint 25 centiméterrel csökkent, és az előrejelzések szerint a helyzet csak rosszabbodni fog. Ennek oka pedig a globális felmelegedés.

A Kaszpi-tenger már most drámaian veszít a vízmennyiségéből. Eddig több mint 190 milliárd köbméter víz párolgott el. Ez nemcsak a vizet érinti - ez átalakítja magát a földet. Irán partja mentén a talaj lesüllyedt - egyes területeken akár 9 centiméterrel - ahogy a víz visszahúzódik.

A Kaszpi-tenger egykor termékeny partjai terméketlen földdé válnak. Irán Mazandaran tartományában 1,5 millió négyzetméteres száraz zóna alakult ki. Az egykori dús, virágzó föld volt, most kiszáradóban van. Az iráni tisztviselők, köztük Ahmad Vahidi belügyminiszter, figyelmeztettek, hogy ha ez a tendencia folytatódik, a Kaszpi-tenger évtizedeken belül kiszáradhat. Egy évezredek óta létező víztömeg eltűnhet.

Irán vízválsága nem ér véget itt.

Az Urmia-tó, amely egykor a Közel-Kelet legnagyobb tava volt, egy tragikus történetet mesél el. A műholdképek azt mutatják, a viz mennyiségének 96%-a elpárolgott. A terület élettelen sós síksággá alakul át. A szakértők szerint a legrosszabb még hátravan. Ahogy zsugorodik, az újonnan feltárt föld poros pusztasággá válik. Várhatóan a kiszáradó tó pusztító sóviharokat indít el, amelyek a környezetet és a közeli közösségeket fenyegetik.

Ahogy a Kaszpi-tenger visszahúzódik, láthatjuk, ahogy követi az Urmia-tó ugyanazon tragikus sorsát. Ali Baitollahi, magas rangú iráni tisztviselő Oroszországra helyzetére hívta fel a figyelmet. A Volga folyót, amely a Kaszpi-tenger vizének 84 százalékát biztosítja, orosz gátak, mezőgazdasági és ipari projektek erősen kizsákmányolták. Ez súlyos hatással volt a Kaszpi-tengerre, és olyan országok, mint Kazahsztán, szintén érzik a nyomást. Aktau kikötőváros még vészhelyzetet is hirdetett a csökkenő vízszintek miatt.

Ha Oroszország vízgazdálkodási politikája nem változik, a Kaszpi-tenger a következő 20 éven belül elveszítheti szélességének felét. A porviharok, amelyek már megjelentek Kazahsztánban és Türkmenisztánban, csak rosszabbodni fognak, ezzel milliókat érintve, de ez nem csak környezeti katasztrófa. A Kaszpi-tenger kikötői körül épült gazdaságok, mint Türkmenbaşi Türkmenisztánban és Aktau Kazahsztánban az összeomlás veszélyével néznek szembe, mivel a létfontosságú vízi utak kiszáradnak.

Tehát mit lehet tenni a helyzet megállítása érdekében?

2003-ban a Kaszpi-tengerrel határos öt ország aláírta a Teheráni Egyezményt ezen kényes ökoszisztéma védelme érdekében, de ma a Kaszpi-tenger jövője bizonytalan. A környezetvédelmi szakértők egyetértenek - ez nem csak egy ország hibáztatásáról szól. Irán saját rossz vízgazdálkodása, a globális éghajlati válsággal együtt, szerepet játszott abban, hogy a Kaszpi-tengert a szakadék szélére sodorta. A gátak, a vízkészletek túlzott felhasználása, valamint a csökkenő csapadékmennyiség mind részei a válságnak.

A valóság egyértelmű: ha a Kaszpi-tenger kiszáradási folyamata nem áll meg, a hullámhatások messzemenően túl fognak mutatni a környezeten. Egész gazdaságok omolhatnak össze. Létfontosságú kereskedelmi útvonalak tűnhetnek el, és talán a legtragikusabb, hogy az ökoszisztéma - az egyedülálló vadvilág és gazdag biodiverzitás otthona - visszafordíthatatlan károkat szenvedhet.

A Kaszpi-tenger nem csak egy víztömeg. Ez egy élő ökoszisztéma. Egy egész régió jövőjéért, nem szabad hagyni, hogy eltűnjön.